A tiszta levegő, a víz és az egészséges talaj szerves része azon ökoszisztémák működésének, amelyek a Föld négy fő területén kölcsönhatásba lépnek az élet fenntartása érdekében. A mérgező peszticid-maradványok azonban mindenütt jelen vannak az ökoszisztémákban, és gyakran megtalálhatók a talajban, a vízben (szilárd és folyékony halmazállapotban egyaránt) és a környezeti levegőben az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szabványait meghaladó mértékben. Ezek a peszticid-maradékok hidrolízisen, fotolízisen, oxidáción és biológiai lebomláson mennek keresztül, ami különféle átalakulási termékeket eredményez, amelyek ugyanolyan gyakoriak, mint az anyavegyületeik. Például az amerikaiak 90%-ának testében van legalább egy peszticid biomarker (mind az alapvegyület, mind a metabolit). A peszticidek jelenléte a szervezetben hatással lehet az emberi egészségre, különösen az élet olyan veszélyeztetett szakaszaiban, mint a gyermekkor, serdülőkor, terhesség és időskor. A tudományos irodalom azt jelzi, hogy a peszticideknek már régóta jelentős káros egészségügyi hatásai vannak (pl. endokrin zavarok, rák, szaporodási/születési problémák, neurotoxicitás, biológiai sokféleség csökkenése stb.) a környezetre (beleértve a vadon élő állatokat, a biológiai sokféleséget és az emberi egészséget is). Így a peszticideknek és PD-knek való kitettség káros egészségügyi hatásokkal járhat, beleértve az endokrin rendszert is.
Az endokrin rendszert károsító anyagokkal foglalkozó EU-szakértő (késői) Dr. Theo Colborne több mint 50 peszticid hatóanyagot sorolt be az endokrin károsító anyagok közé (ED), beleértve a háztartási termékekben lévő vegyi anyagokat, például mosó- és fertőtlenítőszereket, műanyagokat és rovarirtó szereket. A kutatások kimutatták, hogy az endokrin zavarok dominálnak számos peszticidben, például az atrazin és a 2,4-D herbicidekben, a fipronil, a kedvtelésből tartott állatok rovarirtó szerében és a gyártásból származó dioxinokban (TCDD). Ezek a vegyszerek bejuthatnak a szervezetbe, megzavarhatják a hormonokat, és káros fejlődést, betegségeket és szaporodási problémákat okozhatnak. Az endokrin rendszer mirigyekből (pajzsmirigy, ivarmirigyek, mellékvesék és agyalapi mirigy) és az általuk termelt hormonokból (tiroxin, ösztrogén, tesztoszteron és adrenalin) áll. Ezek a mirigyek és a hozzájuk tartozó hormonok szabályozzák az állatok, köztük az emberek fejlődését, növekedését, szaporodását és viselkedését. Az endokrin rendellenességek állandó és növekvő probléma, amely világszerte érinti az embereket. Ennek eredményeként a jogvédők azzal érvelnek, hogy a politikának szigorúbb szabályozást kell kikényszerítenie a peszticidek használatára vonatkozóan, és meg kell erősítenie a peszticid-expozíció hosszú távú hatásaival kapcsolatos kutatásokat.
Ez a tanulmány egyike a sok közül, amely elismeri, hogy a peszticidek lebomlási termékei ugyanolyan mérgezőek vagy még hatékonyabbak, mint az anyavegyületeik. Világszerte a piriproxifent (Pyr) széles körben használják szúnyoggyérítésre, és ez az egyetlen peszticid, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hagyott jóvá az ivóvíztartályokban lévő szúnyogirtásra. Azonban szinte mind a hét TP Pyrs rendelkezik ösztrogén-lebontó aktivitással a vérben, a vesékben és a májban. A malation egy népszerű rovarirtó szer, amely gátolja az acetilkolinészteráz (AChE) aktivitását az idegszövetben. Az AChE gátlása az acetilkolin felhalmozódásához vezet, amely egy kémiai neurotranszmitter, amely az agy és az izomműködésért felelős. Ez a kémiai felhalmozódás akut következményekkel járhat, mint például bizonyos izmok ellenőrizetlen, gyors rándulása, légzésbénulás, görcsök, szélsőséges esetekben azonban az acetilkolinészteráz gátlása nem specifikus, ami a malation terjedéséhez vezet. Ez komoly veszélyt jelent a vadon élő állatokra és a közegészségügyre. Összefoglalva, a tanulmány kimutatta, hogy a malation két TP-je endokrin zavaró hatással van a génexpresszióra, a hormonszekrécióra és a glükokortikoid (szénhidrát, fehérje, zsír) anyagcserére. A fenoxaprop-etil peszticid gyors lebomlása két erősen toxikus TP képződését eredményezte, amelyek 5,8-12-szeresére növelték a génexpressziót, és nagyobb hatással voltak az ösztrogénaktivitásra. Végül, a benalaxil fő TF-je tovább megmarad a környezetben, mint az alapvegyület, ösztrogénreceptor alfa-antagonista, és háromszorosára fokozza a génexpressziót. A tanulmányban szereplő négy peszticid nem az egyetlen aggodalomra okot adó vegyi anyag; sokan mások is mérgező bomlástermékeket termelnek. Számos betiltott peszticid, régi és új peszticidvegyület, valamint kémiai melléktermék bocsát ki mérgező összfoszfort, amely szennyezi az embereket és az ökoszisztémákat.
A betiltott rovarirtó szer, a DDT és fő metabolitja, a DDE a használat megszüntetése után évtizedekkel a környezetben marad, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) pedig az elfogadható szintet meghaladó vegyi anyagok koncentrációját észleli. Míg a DDT és a DDE feloldódik a testzsírban és évekig ott marad, addig a DDE tovább marad a szervezetben. A Centers for Disease Control (CDC) által végzett felmérés szerint a DDE a vizsgálatban résztvevők 99 százalékának testét fertőzte meg. Az endokrin rendszert károsító anyagokhoz hasonlóan a DDT-nek való kitettség növeli a cukorbetegség, a korai menopauza, a spermaszám csökkenése, az endometriózis, a veleszületett rendellenességek, az autizmus, a D-vitamin-hiány, a non-Hodgkin-limfóma és az elhízás kockázatát. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a DDE még az anyavegyületénél is mérgezőbb. Ennek a metabolitnak több generációra kiterjedő egészségügyi hatásai lehetnek, elhízást és cukorbetegséget okozva, és egyedülállóan növeli a mellrák előfordulását több generáción keresztül. Egyes régebbi generációs peszticidek, köztük a szerves foszfátok, például a malation, ugyanazokból a vegyületekből készülnek, mint a második világháborús idegméreg (Agent Orange), amely károsan hat az idegrendszerre. A triklozán, egy számos élelmiszerben betiltott antimikrobiális peszticid, megmarad a környezetben, és rákkeltő bomlástermékeket képez, mint például a kloroform és a 2,8-diklór-dibenzo-p-dioxin (2,8-DCDD).
A „következő generációs” vegyszerek, köztük a glifozát és a neonikotinoidok, gyorsan hatnak és gyorsan lebomlanak, így kisebb a felhalmozódásuk valószínűsége. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ezeknek a vegyi anyagoknak az alacsonyabb koncentrációja mérgezőbb, mint a régebbi vegyszerek, és több kilogrammal kisebb súlyt igényelnek. Ezért ezen vegyszerek bomlástermékei hasonló vagy súlyosabb toxikológiai hatásokat okozhatnak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a glifozát herbicid toxikus AMPA metabolittá alakul, amely megváltoztatja a génexpressziót. Ezenkívül az új ionos metabolitok, mint például a denitroimidakloprid és a decianotiakloprid, 300-szor, illetve körülbelül 200-szor toxikusabbak az emlősökre, mint a kiindulási imidakloprid.
A peszticidek és TF-jeik növelhetik az akut és szubletális toxicitás szintjét, ami hosszú távú hatást gyakorol a fajgazdagságra és a biológiai sokféleségre. A korábbi és jelenlegi peszticidek más környezetszennyező anyagokhoz hasonlóan hatnak, és az emberek egyidejűleg ki lehetnek téve ezeknek az anyagoknak. Ezek a kémiai szennyeződések gyakran együtt vagy szinergikusan hatnak, és súlyosabb együttes hatásokat váltanak ki. A szinergia gyakori probléma a peszticidkeverékekben, és alábecsülheti az emberi, állati egészségre és a környezetre gyakorolt toxikus hatásokat. Következésképpen a jelenlegi környezeti és emberi egészségi kockázatértékelések nagymértékben alábecsülik a peszticid-maradékok, metabolitok és egyéb környezeti szennyeződések káros hatásait.
Nagyon fontos megérteni, hogy az endokrin rendszert károsító peszticidek és bomlástermékeik milyen hatással lehetnek a jelen és a jövő generációinak egészségére. A peszticidek által okozott betegségek etiológiája kevéssé ismert, ideértve a vegyi expozíció, az egészségügyi hatások és az epidemiológiai adatok közötti előre látható késéseket is.
A peszticidek emberekre és környezetre gyakorolt hatásának csökkentésének egyik módja a biotermékek vásárlása, termesztése és karbantartása. Számos tanulmány kimutatta, hogy a teljesen organikus étrendre való áttéréskor drámaian lecsökken a peszticid metabolitok szintje a vizeletben. Az ökológiai gazdálkodás számos egészségügyi és környezeti előnnyel jár, mivel csökkenti a vegyszerintenzív gazdálkodási gyakorlatok szükségességét. A növényvédő szerek káros hatásai csökkenthetők a regeneratív ökológiai eljárások átvételével és a legkevésbé mérgező kártevőirtási módszerek alkalmazásával. Tekintettel a nem peszticid alternatív stratégiák széles körben elterjedt használatára, a háztartások és az agráripari dolgozók is alkalmazhatják ezeket a gyakorlatokat a biztonságos és egészséges környezet megteremtése érdekében.
Feladás időpontja: 2023.06.06