A tiszta levegő, a víz és az egészséges talaj elengedhetetlen az ökoszisztémák működéséhez, amelyek a Föld négy fő területén kölcsönhatásban állnak az élet fenntartása érdekében. A mérgező növényvédőszer-maradványok azonban mindenütt jelen vannak az ökoszisztémákban, és gyakran megtalálhatók a talajban, a vízben (mind a szilárd, mind a folyékony halmazállapotú vízben) és a környezeti levegőben, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) szabványait meghaladó szinten. Ezek a növényvédőszer-maradványok hidrolízisen, fotolízisen, oxidáción és biodegradáción mennek keresztül, ami különféle átalakulási termékeket eredményez, amelyek ugyanolyan gyakoriak, mint kiindulási vegyületeik. Például az amerikaiak 90%-ának van legalább egy növényvédőszer biomarkere a szervezetében (mind a kiindulási vegyület, mind a metabolit). A növényvédő szerek jelenléte a szervezetben hatással lehet az emberi egészségre, különösen az élet olyan veszélyeztetett szakaszaiban, mint a gyermekkor, a serdülőkor, a terhesség és az időskor. A tudományos szakirodalom arra utal, hogy a növényvédő szerek régóta jelentős káros egészségügyi hatásokat (pl. endokrin zavarok, rák, reprodukciós/születési problémák, neurotoxicitás, biológiai sokféleség csökkenése stb.) gyakorolnak a környezetre (beleértve a vadon élő állatokat, a biológiai sokféleséget és az emberi egészséget). Így a növényvédő szereknek és azok farmakodinamikai csoportjainak való kitettség káros egészségügyi hatásokkal járhat, beleértve az endokrin rendszerre gyakorolt hatásokat is.
Az EU endokrin károsító anyagokkal foglalkozó szakértője (elhunyt) Dr. Theo Colborne több mint 50 növényvédőszer-hatóanyagot sorolt endokrin károsítóként (ED), beleértve a háztartási termékekben, például mosószerekben, fertőtlenítőszerekben, műanyagokban és rovarirtó szerekben található vegyi anyagokat is. Kutatások kimutatták, hogy számos növényvédő szerben, például az atrazin és a 2,4-D gyomirtó szerekben, a fipronil állatgyógyászati rovarirtó szerben és a gyártás során előállított dioxinokban (TCDD) dominál az endokrin károsító hatás. Ezek a vegyi anyagok bejuthatnak a szervezetbe, megzavarhatják a hormonokat, és kedvezőtlen fejlődési, betegségi és reprodukciós problémákat okozhatnak. Az endokrin rendszert mirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek, mellékvesék és agyalapi mirigy) és az általuk termelt hormonok (tiroxin, ösztrogén, tesztoszteron és adrenalin) alkotják. Ezek a mirigyek és a hozzájuk tartozó hormonok szabályozzák az állatok, köztük az emberek fejlődését, növekedését, szaporodását és viselkedését. Az endokrin rendellenességek állandó és növekvő probléma, amely világszerte érinti az embereket. Ennek eredményeként a támogatók azzal érvelnek, hogy a politikának szigorúbb szabályozásokat kellene érvényesítenie a növényvédőszer-használatra vonatkozóan, és meg kellene erősítenie a növényvédőszer-expozíció hosszú távú hatásaival kapcsolatos kutatásokat.
Ez a tanulmány egyike azon soknak, amelyek felismerik, hogy a növényvédő szerek bomlástermékei ugyanolyan mérgezőek, vagy akár hatékonyabbak is, mint kiindulási vegyületeik. Világszerte széles körben használják a piriproxifent (Pyr) szúnyogirtásra, és ez az egyetlen növényvédő szer, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jóváhagyott ivóvíztartályokban történő szúnyogirtásra. Azonban szinte mind a hét TP Pyr ösztrogéncsökkentő aktivitást mutat a vérben, a vesékben és a májban. A malation egy népszerű rovarirtó szer, amely gátolja az acetilkolinészteráz (AChE) aktivitását az idegszövetben. Az AChE gátlása az acetilkolin, az agy- és izomműködésért felelős kémiai neurotranszmitter felhalmozódásához vezet. Ez a kémiai felhalmozódás akut következményekkel járhat, mint például bizonyos izmok kontrollálatlan gyors rángása, légzésbénulás, görcsök, és szélsőséges esetekben az acetilkolinészteráz gátlása nem specifikus, ami a malation terjedéséhez vezet. Ez komoly veszélyt jelent a vadon élő állatokra és a közegészségügyre. Összefoglalva, a tanulmány kimutatta, hogy a malation két TP-je endokrin károsító hatással van a génexpresszióra, a hormonszekrécióra és a glükokortikoid (szénhidrát, fehérje, zsír) anyagcserére. A fenoxaprop-etil növényvédőszer gyors lebomlása két erősen mérgező TP képződéséhez vezetett, amelyek 5,8–12-szeresére növelték a génexpressziót, és nagyobb hatással voltak az ösztrogén aktivitására. Végül a benalaxil fő transzkripciós molekulája (TF) hosszabb ideig marad fenn a környezetben, mint az anyavegyület, egy ösztrogénreceptor alfa antagonista, és háromszorosára fokozza a génexpressziót. A vizsgálatban szereplő négy növényvédő szer nem az egyetlen aggodalomra okot adó vegyi anyag volt; sok más is termel mérgező bomlástermékeket. Számos betiltott növényvédő szer, régi és új növényvédőszer-vegyület, valamint kémiai melléktermék mérgező teljes foszfort szabadít fel, amely szennyezi az embereket és az ökoszisztémákat.
A betiltott DDT növényvédőszer és fő metabolitja, a DDE évtizedekig a környezetben marad a használat fokozatos megszüntetése után, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) pedig olyan vegyi anyagok koncentrációját észlelte, amelyek meghaladják az elfogadható szintet. Míg a DDT és a DDE feloldódik a testzsírban, és évekig ott marad, a DDE tovább marad a szervezetben. A Betegségellenőrzési Központok (CDC) által végzett felmérés szerint a DDE a vizsgálatban résztvevők 99 százalékának szervezetét fertőzte meg. Az endokrin károsítókhoz hasonlóan a DDT-nek való kitettség növeli a cukorbetegséggel, a korai menopauzával, a csökkent spermiumszámmal, az endometriózissal, a veleszületett rendellenességekkel, az autizmussal, a D-vitamin-hiánnyal, a non-Hodgkin limfómával és az elhízással kapcsolatos kockázatokat. Tanulmányok azonban kimutatták, hogy a DDE még mérgezőbb, mint az alapvegyülete. Ennek a metabolitnak több generáción átívelő egészségügyi hatásai lehetnek, elhízást és cukorbetegséget okozhat, és egyedülálló módon növeli az emlőrák előfordulását több generáción keresztül. Néhány régebbi generációs növényvédő szer, beleértve a szerves foszfátokat, például a malationt, ugyanazon vegyületekből készül, mint a második világháborús idegméreg (Agent Orange), amely károsan hat az idegrendszerre. A triklozán, egy számos élelmiszerben betiltott antimikrobiális növényvédő szer, a környezetben tartósan fennmarad, és rákkeltő bomlástermékeket, például kloroformot és 2,8-diklór-dibenzo-p-dioxint (2,8-DCDD) képez.
A „következő generációs” vegyszerek, beleértve a glifozátot és a neonikotinoidokat, gyorsan hatnak és gyorsan lebomlanak, így kisebb a valószínűsége a felhalmozódásuknak. Tanulmányok azonban kimutatták, hogy ezeknek a vegyszereknek az alacsonyabb koncentrációi mérgezőbbek, mint a régebbi vegyszerek, és több kilogrammal kevesebb súlyt igényelnek. Ezért ezen vegyszerek bomlástermékei hasonló vagy súlyosabb toxikológiai hatásokat okozhatnak. Tanulmányok kimutatták, hogy a glifozát herbicid mérgező AMPA metabolittá alakul, amely megváltoztatja a génexpressziót. Ezenkívül az új ionos metabolitok, mint például a denitroimidakloprid és a decianotiakloprid, 300-szor, illetve ~200-szor mérgezőbbek az emlősökre, mint az imidakloprid anyavegyület.
A peszticidek és transzkripciós vegyületeik növelhetik az akut és szubletális toxicitás szintjét, ami hosszú távú hatásokat gyakorolhat a fajok gazdagságára és a biológiai sokféleségre. Különböző múltbeli és jelenlegi peszticidek más környezeti szennyező anyagokhoz hasonlóan viselkednek, és az emberek egyszerre lehetnek kitéve ezeknek az anyagoknak. Ezek a kémiai szennyező anyagok gyakran együttesen vagy szinergikusan hatnak, súlyosabb kombinált hatásokat okozva. A szinergizmus gyakori probléma a peszticidkeverékekben, és alábecsülheti az emberi, állati egészségre és a környezetre gyakorolt toxikus hatásokat. Következésképpen a jelenlegi környezeti és emberi egészségügyi kockázatértékelések nagymértékben alábecsülik a peszticid-maradványok, metabolitok és más környezeti szennyező anyagok káros hatásait.
Kritikus fontosságú megérteni, hogy az endokrin rendszert károsító növényvédő szerek és bomlástermékeik milyen hatással lehetnek a jelenlegi és a jövő generációinak egészségére. A növényvédő szerek okozta betegségek etiológiája kevéssé ismert, beleértve a vegyi anyagoknak való kitettség, az egészségügyi hatások és az epidemiológiai adatok között előre látható időbeli eltolódásokat.
A peszticidek emberekre és környezetre gyakorolt hatásának csökkentésének egyik módja az ökológiai termékek vásárlása, termesztése és fenntartása. Számos tanulmány kimutatta, hogy a teljesen ökológiai étrendre való áttéréskor a vizeletben található peszticid-metabolitok szintje drámaian csökken. Az ökológiai gazdálkodásnak számos egészségügyi és környezeti előnye van azáltal, hogy csökkenti a kémiailag intenzív gazdálkodási gyakorlatok szükségességét. A peszticidek káros hatásai csökkenthetők regeneratív ökológiai gyakorlatok alkalmazásával és a legkevésbé mérgező kártevőirtási módszerek alkalmazásával. Tekintettel a nem peszticid alternatív stratégiák széles körű elterjedésére, mind a háztartások, mind az agráripari munkavállalók alkalmazhatják ezeket a gyakorlatokat a biztonságos és egészséges környezet megteremtése érdekében.
Közzététel ideje: 2023. szeptember 6.