A fekete medvéktől a kakukkokig mindenféle élőlény természetes és környezetbarát megoldást kínál a nemkívánatos rovarok irtására.
Jóval a vegyszerek és spray-k, a citromfűgyertyák és a DEET megjelenése előtt a természet ragadozókat biztosított az emberiség legbosszantóbb élőlényeinek. A denevérek csípős legyekkel, a békák szúnyogokkal, a fecskék pedig darazsakkal táplálkoznak.
Valójában a békák és varangyok annyi szúnyogot tudnak megenni, hogy egy 2022-es tanulmány szerint Közép-Amerika egyes részein megugrott az emberi maláriafertőzéses megbetegedések száma a kétéltűek betegségeinek kitörése miatt. Más tanulmányok azt mutatják, hogy egyes denevérek akár ezer szúnyogot is el tudnak fogyasztani óránként. (Tudja meg, miért a denevérek a természet igazi szuperhősei.)
„A legtöbb fajt jól kontrollálják a természetes ellenségeik” – mondta Douglas Tallamy, a Delaware-i Egyetem mezőgazdasági tanszékének TA Baker professzora.
Míg ezek a híres kártevőirtási módszerek nagy figyelmet kapnak, sok más állat a napjait és éjszakáit nyári rovarok keresésével és elfogyasztásával tölti, egyes esetekben speciális készségeket fejlesztve ki zsákmányuk elfogyasztására. Íme néhány a legviccesebbek közül.
Micimackó imádhatja a mézet, de amikor egy igazi medve kiás egy méhkaptárt, nem ragacsos, édes cukrot keres, hanem puha, fehér lárvákat.
Bár az opportunista amerikai fekete medvék szinte mindent megesznek az emberi szeméttől a napraforgóföldeken át az alkalmankénti őzgidákig, néha rovarokra specializálódtak, beleértve az invazív darázsfajokat, például a sárgakabátosokat.
„Lárvákra vadásznak” – mondta David Garshelis, a Természetvédelmi Világszövetség medveszakértői csoportjának elnöke. „Láttam már őket, ahogy kiássák a fészket, majd megcsípik őket, akárcsak minket”, majd folytatják a táplálékkeresést. (Tudja meg, hogyan lábadoznak a fekete medvék Észak-Amerikában.)
Észak-Amerika egyes területein, míg a fekete medvék a bogyók érésére várnak, a mindenevők megtartják súlyukat, sőt szinte az összes zsírjukat fehérjében gazdag hangyák, például sárga hangyák elfogyasztásával gyarapítják.
Néhány szúnyog, mint például az Egyesült Államok délkeleti részén élő Toxorhynchites rutilus septentrionalis, más szúnyogok elfogyasztásából él. A T. septentrionalis lárvák állóvízben, például faodvakban élnek, és más kisebb szúnyoglárvákat esznek, beleértve az emberi betegségeket terjesztő fajokat is. Laboratóriumban egyetlen T. septentrionalis szúnyoglárva naponta 20-50 másik szúnyoglárvát képes elpusztítani.
Érdekes módon egy 2022-es tanulmány szerint ezek a lárvák felesleges gyilkosok, amelyek megölik áldozataikat, de nem eszik meg őket.
„Ha a kényszerű irtás természetes módon történik, az növelheti a Toxoplasma gondii hatékonyságát a vérszívó szúnyogok irtásában” – írják a szerzők.
Sok madár számára nincs is finomabb, mint több ezer hernyó, kivéve, ha ezeket a hernyókat csípős szőrök borítják, amelyek irritálják a belső szerveiket. De az észak-amerikai sárgacsőrű kakukk nem az.
Ez a viszonylag nagy madár élénksárga csőrrel képes lenyelni a hernyókat, időnként leveti a nyelőcsövének és a gyomrának nyálkahártyáját (bagolyürülékhez hasonló beleket alkotva), majd újrakezdi az egészet. (Figyeld meg, ahogy a hernyó pillangóvá változik.)
Bár az olyan fajok, mint a sátorhernyók és az őszi hálóférgek Észak-Amerikában őshonosak, populációjuk időszakosan növekszik, elképzelhetetlen lakomát teremtve a sárgacsőrű kakukk számára, egyes tanulmányok szerint egyszerre akár több száz hernyót is el tudnak fogyasztani.
Egyik hernyófajta sem különösebben bajt okoz a növényeknek vagy az embereknek, de értékes táplálékot biztosítanak a madaraknak, amelyek aztán sok más rovarral táplálkoznak.
Ha egy élénkvörös keleti szalamandrát látsz futni egy ösvényen az Egyesült Államok keleti részén, suttogd oda neki: „köszönöm”.
Ezek a hosszú életű szalamandrák, amelyek közül sok akár 12-15 évig is él, életük minden szakaszában betegségeket terjesztő szúnyogokkal táplálkoznak, a lárváktól a lárvákon át a kifejlett egyedekig.
JJ Apodaca, a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szervezet ügyvezető igazgatója nem tudta pontosan megmondani, hogy a keleti szalamandra hány szúnyoglárvát eszik meg egy nap, de a teremtményeknek falánk étvágyuk van, és elég sok van belőlük ahhoz, hogy „hatást gyakoroljanak” a szúnyogpopulációra.
A nyári tangara gyönyörű lehet pompás vörös testével, de ez kevés vigaszt nyújthat a darázsnak, amelyet a tangara a levegőbe repít, visszaviszi a fára, és agyoncsap egy ágon.
A nyári tanagerek az Egyesült Államok déli részén élnek, és minden évben Dél-Amerikába vándorolnak, ahol elsősorban rovarokkal táplálkoznak. De a legtöbb más madárral ellentétben a nyári galambok méhek és darazsak vadászatára specializálódtak.
A Cornell Ornitológiai Laboratórium szerint, hogy elkerüljék a csípéseket, a levegőből fogják el a darázsszerű darazsakat, és miután megölték, a fullánkokat a faágakra törölgetik, mielőtt megeszik.
Tallamy azt mondta, hogy bár a kártevőirtás természetes módszerei változatosak, „az ember erőszakos megközelítése elpusztítja ezt a sokféleséget”.
Sok esetben az emberi hatások, mint például az élőhelyek elvesztése, az éghajlatváltozás és a szennyezés, károsíthatják a természetes ragadozókat, például a madarakat és más élőlényeket.
„Nem élhetünk ezen a bolygón rovarok irtásával” – mondta Tallamy. „Az apró dolgok uralják a világot. Így arra koncentrálhatunk, hogyan irányíthatjuk a nem normális dolgokat.”
Szerzői jog © 1996–2015 National Geographic Society. Szerzői jog © 2015–2024 National Geographic Partners, LLC. Minden jog fenntartva.
Közzététel ideje: 2024. június 24.