Köszönjük, hogy felkereste a Nature.com weboldalt. Az Ön által használt böngészőverzió korlátozott CSS-támogatással rendelkezik. A legjobb eredmény elérése érdekében javasoljuk, hogy a böngésző újabb verzióját használja (vagy tiltsa le a kompatibilitási módot az Internet Explorerben). Időközben a folyamatos támogatás biztosítása érdekében stílus és JavaScript nélkül jelenítjük meg az oldalt.
A buja megjelenésű dekoratív lombozatú növények nagyra értékelik. Ennek egyik módja a használatanövényi növekedésszabályozóknövényi növekedést szabályozó eszközökként. A vizsgálatot Schefflera törpenövényen (egy díszes lombozatú növényen) végezték, amelyet a következő lombtrágyákkal kezeltek:gibberellinsavés benziladenin hormont permetező öntözőrendszerrel felszerelt üvegházban. A hormont a törpe sövényvirág leveleire permetezték 0, 100 és 200 mg/l koncentrációban, három szakaszban, 15 naponta. A kísérletet faktoriális alapon, teljesen randomizált elrendezésben, négy ismétléssel végezték. A gibberellinsav és a benziladenin 200 mg/l koncentrációjú kombinációja szignifikáns hatással volt a levelek számára, a levélfelületre és a növénymagasságra. Ez a kezelés eredményezte a legmagasabb fotoszintetikus pigmenttartalmat is. Ezenkívül az oldható szénhidrátok és redukáló cukrok legmagasabb arányát 100 és 200 mg/l benziladenin, valamint 200 mg/l gibberellinsav + benziladenin kombinációnál figyelték meg. A lépésenkénti regresszióanalízis kimutatta, hogy a gyökértérfogat volt az első változó, amely belépett a modellbe, a variancia 44%-át magyarázva. A következő változó a friss gyökértömeg volt, a kétváltozós modell a levélszám variációjának 63%-át magyarázta. A levélszámra a legnagyobb pozitív hatást a friss gyökértömeg (0,43) fejtette ki, amely pozitív korrelációt mutatott a levélszámmal (0,47). Az eredmények azt mutatták, hogy a gibberellinsav és a benzil-adenin 200 mg/l koncentrációban szignifikánsan javította a Liriodendron tulipifera morfológiai növekedését, klorofill- és karotinoidszintézisét, valamint csökkentette a cukrok és az oldható szénhidrátok tartalmát.
A Schefflera arborescens (Hayata) Merr egy örökzöld dísznövény az Araliaceae családból, amely Kínában és Tajvanon őshonos1. Ezt a növényt gyakran termesztik szobanövényként, de ilyen körülmények között csak egyetlen növény képes megélni. A levelek 5-16 levélkéből állnak, amelyek mindegyike 10-20 cm2 hosszú. A törpe Schefflerát minden évben nagy mennyiségben értékesítik, de a modern kertészeti módszereket ritkán alkalmazzák. Ezért a növényi növekedésszabályozók hatékony eszközként való alkalmazása a kertészeti termékek növekedésének és fenntartható termelésének javítására nagyobb figyelmet igényel. Napjainkban a növényi növekedésszabályozók használata jelentősen megnőtt3,4,5. A gibberellinsav egy növényi növekedésszabályozó, amely növelheti a növények terméshozamát6. Az egyik ismert hatása a vegetatív növekedés serkentése, beleértve a szár és a gyökér megnyúlását, valamint a levélfelület növekedését7. A gibberellinek legjelentősebb hatása a szármagasság növekedése az internódiumok meghosszabbodása miatt. A gibberellinek lombtrágyázása a gibberellineket termelni nem képes törpe növényeken a szár megnyúlásának és a növénymagasság növekedésének8 eredményeként. A virágok és levelek 500 mg/l koncentrációjú gibberellinsavval történő lombpermetezése növelheti a növények magasságát, számát, szélességét és hosszát9. A gibberellinekről kimutatták, hogy serkentik a különféle lombhullató növények növekedését10. Az erdeifenyő (Pinussylvestris) és a fehér lucfenyő (Piceaglauca) esetében szármegnyúlást figyeltek meg, amikor a leveleket gibberellinsavval permetezték11.
Egy tanulmány három citokinin növényi növekedésszabályozó hatását vizsgálta az orvosi liliom (Lily officinalis) oldalágképződésére. Kísérleteket végeztek ősszel és tavasszal a szezonális hatások vizsgálatára. Az eredmények azt mutatták, hogy a kinetin, a benzil-adenin és a 2-preniladenin nem befolyásolta a további ágak kialakulását. Az 500 ppm benzil-adenin azonban 12,2, illetve 8,2 mellékág kialakulását eredményezte az őszi és tavaszi kísérletekben, szemben a kontrollnövények 4,9, illetve 3,9 ágával. Tanulmányok kimutatták, hogy a nyári kezelések hatékonyabbak, mint a téliek.12 Egy másik kísérletben a Tassone var. Peace Lily növényeket 0, 250 és 500 ppm benzil-adeninnel kezelték 10 cm átmérőjű cserepekben. Az eredmények azt mutatták, hogy a talajkezelés jelentősen megnövelte a további levelek számát a kontroll- és a benzil-adeninnel kezelt növényekhez képest. Új további leveleket figyeltek meg a kezelés után négy héttel, a maximális levélképződést pedig nyolc héttel a kezelés után. A kezelés utáni 20. héttel a talajjal kezelt növények kisebb magasságnövekedést mutattak, mint az előkezelt növények13. A beszámolók szerint a 20 mg/l koncentrációjú benzil-adenin jelentősen növelheti a növények magasságát és a levelek számát a Croton 14 esetében. A káláknál az 500 ppm koncentrációjú benzil-adenin az ágak számának növekedését eredményezte, míg az ágak száma a kontrollcsoportban volt a legkisebb15. E tanulmány célja a gibberellinsav és a benzil-adenin lombtrágyázásának vizsgálata volt a Schefflera dwarfa, egy dísznövény növekedésének javítása érdekében. Ezek a növényi növekedésszabályozók segíthetnek a kereskedelmi termesztőknek az egész éves megfelelő termelés megtervezésében. A Liriodendron tulipifera növekedésének javítására nem végeztek tanulmányokat.
Ezt a tanulmányt az iráni Jiloftban található Iszlám Azad Egyetem beltéri növénykutató üvegházában végezték. 25 ± 5 cm magas, egyforma gyökérzetű törpe sövénypalántákat készítettek elő (a kísérlet előtt hat hónappal szaporították), és cserepekbe vetették. A cserép műanyag, fekete, 20 cm átmérőjű és 30 cm magas.
A vizsgálatban használt táptalaj tőzeg, humusz, mosott homok és rizshéj keveréke volt 1:1:1:1 (térfogat szerint)16. Helyezzen egy réteg kavicsot a cserép aljára a vízelvezetés érdekében. Az üvegházban a késő tavasszal és nyáron az átlagos nappali és éjszakai hőmérséklet 32±2°C, illetve 28±2°C volt. A relatív páratartalom >70% -ig terjed. Öntözéshez párásító rendszert használjon. A növényeket átlagosan naponta 12 alkalommal öntözik. Ősszel és nyáron az öntözés ideje 8 perc, az öntözési intervallum 1 óra. A növényeket hasonlóképpen négyszer, 2, 4, 6 és 8 héttel a vetés után nevelték 3 ppm koncentrációjú mikrotápanyag-oldattal (Ghoncheh Co., Irán), és minden alkalommal 100 ml oldattal öntözték. A táptalaj 8 ppm N-t, 4 ppm P-t, 5 ppm K-ot és Fe, Pb, Zn, Mn, Mo és B nyomelemeket tartalmaz.
Három koncentrációjú gibberellinsavat és benziladenint (növényi növekedésszabályozó, Sigma) készítettek el 0, 100 és 200 mg/l koncentrációban, és három lépésben, 15 napos időközönként permetezték a növényi rügyekre. 17 Tween 20-at (0,1%) (Sigma) használtak az oldatban a tartósság és a felszívódási sebesség növelése érdekében. Kora reggel permetezték a hormonokat a Liriodendron tulipifera rügyeire és leveleire permetezővel. A növényeket desztillált vízzel permetezték.
A növény magasságát, szárátmérőjét, levélterületét, klorofilltartalmát, internódiumok számát, másodlagos ágak hosszát, másodlagos ágak számát, gyökértérfogatot, gyökérhosszt, levél, gyökér, szár és szárazanyag tömegét, fotoszintetikus pigmentek (klorofill a, klorofill b) tartalmát. Különböző kezelésekben mértük az összes klorofillt, karotinoidokat, összes pigmentet, redukáló cukrokat és oldható szénhidrátokat.
A fiatal levelek klorofilltartalmát a permetezést követő 180. napon mértük klorofillmérővel (Spad CL-01) reggel 9:30 és 10 óra között (a levelek frissessége miatt). Ezenkívül a levélfelületet is megmértük 180 nappal a permetezés után. Minden cserépből lemértünk három levelet a szár tetejéről, közepéről és aljáról. Ezeket a leveleket ezután sablonként használtuk A4-es papíron, és a kapott mintát kivágtuk. Egy A4-es papírlap súlyát és felületét is megmértük. Ezután a sablonnal készített levelek területét az arányok segítségével kiszámítottuk. Ezenkívül a gyökér térfogatát mérőhengerrel meghatároztuk. Az egyes minták levélszáraz tömegét, szárszáraz tömegét, gyökérszáraz tömegét és teljes száraz tömegét 72°C-on, 48 órán át tartó sütőben szárítottuk.
A klorofill- és karotinoidtartalmat Lichtenthaler-módszerrel18 mértük. Ehhez 0,1 g friss levelet őröltünk 15 ml 80%-os acetont tartalmazó porcelánmozsárban, majd szűrés után optikai sűrűségüket spektrofotométerrel mértük 663,2, 646,8 és 470 nm hullámhosszon. Kalibráljuk a készüléket 80%-os acetonnal. Számítsuk ki a fotoszintetikus pigmentek koncentrációját a következő egyenlettel:
Közülük a Chl a, Chl b, Chl T és Car rendre a klorofill a-t, klorofill b-t, összes klorofillt és karotinoidokat jelöl. Az eredményeket mg/ml növényben adjuk meg.
A redukáló cukrokat a Somogy-módszerrel19 mértük. Ehhez 0,02 g növényi hajtást porcelánmozsárban 10 ml desztillált vízzel összetörtünk, majd egy kis pohárba öntjük. Forraljuk fel a poharat, majd szűrjük le a tartalmát Whatman 1-es szűrőpapíron keresztül, hogy növényi kivonatot kapjunk. Mindegyik kivonatból 2 ml-t mérünk egy kémcsőbe, és adunk hozzá 2 ml réz-szulfát-oldatot. Fedjük le a kémcsövet vattával, és melegítsük vízfürdőben 100°C-on 20 percig. Ebben a szakaszban a Cu2+ ionok Cu2O-vá alakulnak az aldehid-monoszacharid redukciójával, és lazac (terrakotta) szín jelenik meg a kémcső alján. Miután a kémcső lehűlt, adjunk hozzá 2 ml foszfor-molibdénsavat, és kék szín jelenik meg. A kémcsövet erőteljesen rázza fel, amíg a szín egyenletesen el nem oszlik a csőben. Olvassuk le az oldat abszorbanciáját 600 nm-en spektrofotométerrel.
A redukálócukrok koncentrációját a standard görbe segítségével számítsuk ki. Az oldható szénhidrátok koncentrációját Fales-módszerrel határoztuk meg20. Ehhez 0,1 g csírát 2,5 ml 80%-os etanollal kevertünk 90 °C-on 60 percig (két 30 perces lépésben) az oldható szénhidrátok kinyerése érdekében. Az extraktumot ezután szűrjük, és az alkoholt elpárologtatjuk. A kapott csapadékot 2,5 ml desztillált vízben oldjuk. Mindegyik mintából 200 ml-t öntünk egy kémcsőbe, és adunk hozzá 5 ml antron indikátort. Az elegyet 17 percre 90 °C-os vízfürdőbe helyeztük, majd lehűlés után 625 nm-en meghatároztuk az abszorbanciáját.
A kísérlet egy teljesen randomizált, négy ismétléses faktoriális kísérlet volt. A PROC UNIVARIATE eljárást alkalmazták az adateloszlások normalitásának vizsgálatára a varianciaanalízis előtt. A statisztikai elemzés leíró statisztikai elemzéssel kezdődött, hogy megértsék a gyűjtött nyers adatok minőségét. A számítások célja a nagy adathalmazok egyszerűsítése és tömörítése, hogy könnyebben értelmezhetők legyenek. Ezt követően összetettebb elemzéseket végeztek. Duncan-tesztet végeztek SPSS szoftverrel (24-es verzió; IBM Corporation, Armonk, NY, USA) az átlagos négyzetek és a kísérleti hibák kiszámításához, hogy meghatározzák az adathalmazok közötti különbségeket. Duncan-többszörös tesztet (DMRT) alkalmaztak az átlagok közötti különbségek azonosítására (0,05 ≤ p) szignifikanciaszinten. A Pearson-féle korrelációs együtthatót (r) SPSS szoftverrel (26-os verzió; IBM Corp., Armonk, NY, USA) számították ki a különböző paraméterpárok közötti korreláció értékelésére. Ezenkívül lineáris regresszióanalízist végeztek SPSS szoftverrel (v.26) az elsőéves változók értékeinek előrejelzésére a másodikéves változók értékei alapján. Másrészt lépésenkénti regresszióanalízist végeztünk p < 0,01 értékkel, hogy azonosítsuk azokat a tulajdonságokat, amelyek kritikusan befolyásolják a törpe sövényfű leveleit. Útvonalanalízist végeztünk, hogy meghatározzuk az egyes attribútumok közvetlen és közvetett hatásait a modellben (a variációt jobban magyarázó jellemzők alapján). A fenti számításokat (az adateloszlás normalitása, egyszerű korrelációs együttható, lépésenkénti regresszió és útvonalanalízis) SPSS V.26 szoftverrel végeztük.
A kiválasztott termesztett növényi minták összhangban voltak a vonatkozó intézményi, nemzeti és nemzetközi irányelvekkel, valamint Irán hazai jogszabályaival.
Az 1. táblázat a különböző tulajdonságok átlagának, szórásának, minimumának, maximumának, tartományának és fenotípusos variációs koefficiensének (CV) leíró statisztikáit mutatja. Ezen statisztikák közül a CV lehetővé teszi az attribútumok összehasonlítását, mivel dimenzió nélküli. A redukáló cukrok (40,39%), a gyökér száraztömege (37,32%), a gyökér friss tömege (37,30%), a cukor-cukor arány (30,20%) és a gyökér térfogata (30%) a legmagasabb. A klorofilltartalom (9,88%) és a levélterület rendelkezik a legmagasabb indexszel (11,77%) és a legalacsonyabb CV értékkel. Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a teljes nedves tömeg rendelkezik a legmagasabb tartománnyal. Ennek a tulajdonságnak azonban nem a legmagasabb a CV-je. Ezért dimenzió nélküli mérőszámokat, például a CV-t kell használni az attribútumváltozások összehasonlítására. A magas CV nagy különbséget jelez a kezelések között ennél a tulajdonságnál. A kísérlet eredményei nagy különbségeket mutattak az alacsony cukortartalmú kezelések között a gyökér száraztömegében, a friss gyökértömegben, a szénhidrát-cukor arányban és a gyökér térfogatjellemzőiben.
Az ANOVA eredmények azt mutatták, hogy a kontrollhoz képest a gibberellinsavval és benzil-adeninnel végzett lombtrágyázás szignifikáns hatással volt a növénymagasságra, a levelek számára, a levélterületre, a gyökértérfogatra, a gyökérhosszra, a klorofillindexre, a friss tömegre és a száraz tömegre.
Az átlagértékek összehasonlítása azt mutatta, hogy a növényi növekedésszabályozók szignifikáns hatással voltak a növénymagasságra és a levélszámra. A leghatékonyabb kezelések a 200 mg/l koncentrációjú gibberellinsav és a 200 mg/l koncentrációjú gibberellinsav + benzil-adenin voltak. A kontrollhoz képest a növénymagasság 32,92-szeresére, a levelek száma pedig 62,76-szorosára nőtt (2. táblázat).
A levélfelület minden változatban szignifikánsan megnőtt a kontrollhoz képest, a maximális növekedést 200 mg/l gibberellinsav koncentrációnál figyelték meg, elérve a 89,19 cm2-t. Az eredmények azt mutatták, hogy a levélfelület szignifikánsan nőtt a növekedésszabályozó koncentrációjának növekedésével (2. táblázat).
Minden kezelés szignifikánsan növelte a gyökér térfogatát és hosszát a kontrollhoz képest. A gibberellinsav + benzil-adenin kombinációja mutatta a legnagyobb hatást, a gyökér térfogatát és hosszát a kontrollhoz képest a felére növelte (2. táblázat).
A szárátmérő és az internódiumhossz legmagasabb értékeit a kontroll, illetve a gibberellinsav + benzil-adenin 200 mg/l kezelésekben figyeltük meg.
A klorofillindex minden változatban emelkedett a kontrollhoz képest. A tulajdonság legmagasabb értékét a gibberellinsav + benzil-adenin 200 mg/l kezelésénél figyeltük meg, ami 30,21%-kal magasabb volt a kontrollhoz képest (2. táblázat).
Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelés jelentős különbségeket eredményezett a pigmenttartalomban, a cukrok és az oldható szénhidrátok mennyiségének csökkenésében.
A gibberellinsav + benzil-adenin kezelés a fotoszintetikus pigmentek maximális tartalmát eredményezte. Ez a jel minden változatban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollban.
Az eredmények azt mutatták, hogy minden kezelés növelte a Schefflera dwarf klorofilltartalmát. A tulajdonság legmagasabb értékét azonban a gibberellinsav + benzil-adenin kezelésnél figyelték meg, amely 36,95%-kal magasabb volt a kontrollhoz képest (3. táblázat).
A klorofill b esetében kapott eredmények teljesen hasonlóak voltak a klorofill a esetében kapott eredményekhez, az egyetlen különbség a klorofill b tartalmának növekedése volt, amely 67,15%-kal magasabb volt, mint a kontrollban (3. táblázat).
A kezelés a teljes klorofill mennyiségének jelentős növekedését eredményezte a kontrollhoz képest. A 200 mg/l gibberellinsavval és 100 mg/l benzil-adeninnel végzett kezelés eredményezte ennek a tulajdonságnak a legmagasabb értékét, amely 50%-kal magasabb volt a kontrollhoz képest (3. táblázat). Az eredmények szerint a kontroll és a 100 mg/l dózisú benzil-adeninnel végzett kezelés eredményezte ennek a tulajdonságnak a legmagasabb arányát. A Liriodendron tulipifera rendelkezik a legmagasabb karotinoid értékkel (3. táblázat).
Az eredmények azt mutatták, hogy 200 mg/l koncentrációjú gibberellinsavval kezelve a klorofill-a tartalma jelentősen megnőtt klorofill-b-re (1. ábra).
Gibberellinsav és benzil-adenin hatása az a/b Ch-ra. A törpe sövénygombák arányai. (GA3: gibberellinsav és BA: benzil-adenin). Az ábrákon azonos betűk jelzik, hogy a különbség nem szignifikáns (P < 0,01).
Az egyes kezelések hatása a törpe sövényfa friss és száraz tömegére szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll esetében. A 200 mg/l koncentrációjú gibberellinsav + benziladenin volt a leghatékonyabb kezelés, amely 138,45%-kal növelte a friss tömeget a kontrollhoz képest. A kontrollhoz képest a 100 mg/l koncentrációjú benziladenin kivételével minden kezelés szignifikánsan növelte a növény száraz tömegét, és a 200 mg/l gibberellinsav + benziladenin eredményezte a legmagasabb értéket ennél a tulajdonságnál (4. táblázat).
A variánsok többsége ebben a tekintetben szignifikánsan eltért a kontrolltól, a legmagasabb értékeket a 100 és 200 mg/l benziladenin, valamint a 200 mg/l gibberellinsav + benziladenin kombinációk érték el (2. ábra).
A gibberellinsav és a benzil-adenin hatása az oldható szénhidrátok és a redukáló cukrok arányára törpe sövényfákban. (GA3: gibberellinsav és BA: benzil-adenin). Az ábrákon ugyanazok a betűk jelzik, hogy nincs szignifikáns különbség (P < 0,01).
A tényleges tulajdonságok meghatározása és a független változók és a levélszám közötti kapcsolat jobb megértése érdekében lépcsőzetes regresszióanalízist végeztünk a Liriodendron tulipifera esetében. A gyökértérfogat volt az első változó, amelyet a modellbe beépítettünk, és a variancia 44%-át magyarázta. A következő változó a friss gyökér tömege volt, és ez a két változó a levélszám variációjának 63%-át magyarázta (5. táblázat).
A lépcsőzetes regresszió jobb értelmezése érdekében útszám-analízist végeztünk (6. táblázat és 3. ábra). A levélszámra gyakorolt legnagyobb pozitív hatást a friss gyökértömeg (0,43) mutatta, amely pozitív korrelációt mutatott a levélszámmal (0,47). Ez azt jelzi, hogy ez a tulajdonság közvetlenül befolyásolja a terméshozamot, míg más tulajdonságokon keresztüli közvetett hatása elhanyagolható, és hogy ez a tulajdonság szelekciós kritériumként használható a törpe sövényfajták nemesítési programjaiban. A gyökértérfogat közvetlen hatása negatív volt (-0,67). Ennek a tulajdonságnak a levelek számára gyakorolt hatása közvetlen, a közvetett hatás jelentéktelen. Ez azt jelzi, hogy minél nagyobb a gyökértérfogat, annál kisebb a levelek száma.
A 4. ábra a gyökértérfogat és a redukáló cukrok lineáris regressziójának változását mutatja. A regressziós együttható szerint a gyökérhossz és az oldható szénhidrátok minden egyes egységnyi változása azt jelenti, hogy a gyökértérfogat és a redukáló cukrok 0,6019, illetve 0,311 egységgel változnak.
A növekedési tulajdonságok Pearson-féle korrelációs együtthatóját az 5. ábra mutatja. Az eredmények azt mutatták, hogy a levelek száma és a növénymagasság (0,379*) mutatta a legnagyobb pozitív korrelációt és szignifikanciát.
A növekedési ütem korrelációs együtthatóinak változói közötti kapcsolatok hőtérképe. # Y tengely: 1 – Index Ch., 2 – Internódium, 3 – LAI, 4 – Levelek Száma, 5 – Szárak Magassága, 6 – Szár Átmérője. # Az X tengely mentén: A – index H., B – a nóduszok közötti távolság, C – LAY, D – N. a levélen, E – a nadrágszár magassága, F – a szár átmérője.
A nedves súllyal kapcsolatos tulajdonságok Pearson-féle korrelációs együtthatóját a 6. ábra mutatja. Az eredmények a levél nedves tömege és a föld feletti száraz tömeg (0,834**), a teljes száraz tömeg (0,913**) és a gyökér száraz tömege (0,562*) közötti összefüggést mutatják. A teljes száraz tömeg a legnagyobb és legjelentősebb pozitív korrelációt mutatja a hajtás száraz tömegével (0,790**) és a gyökér száraz tömegével (0,741**).
A friss tömeg korrelációs együttható változói közötti kapcsolatok hőtérképe. # Y tengely: 1 – friss levelek tömege, 2 – friss rügyek tömege, 3 – friss gyökerek tömege, 4 – friss levelek össztömege. # Az X tengely a következőket jelöli: A – friss levéltömeg, B – friss rügytömeg, CW – friss gyökértömeg, D – összfriss tömeg.
A száraztömeggel kapcsolatos tulajdonságok Pearson-féle korrelációs együtthatóit a 7. ábra mutatja. Az eredmények azt mutatják, hogy a levél száraztömege, a rügy száraztömege (0,848**) és az összes száraztömeg (0,947**), a rügy száraztömege (0,854**) és az összes száraztömeg (0,781**) rendelkezik a legmagasabb értékekkel. Pozitív korreláció és szignifikáns korreláció.
A száraztömeg korrelációs együttható változói közötti kapcsolatok hőtérképe. # Az Y tengely a következőket jelöli: 1 levél száraztömeg, 2 rügy száraztömeg, 3 gyökér száraztömeg, 4 teljes száraztömeg. # X tengely: A levél száraztömeg, B rügy száraztömeg, CW gyökér száraztömeg, D teljes száraztömeg.
A pigmenttulajdonságok Pearson-féle korrelációs együtthatóját a 8. ábra mutatja. Az eredmények azt mutatják, hogy a klorofill a és klorofill b (0,716**), az összes klorofill (0,968**) és az összes pigment (0,954**); a klorofill b és az összes klorofill (0,868**), valamint az összes pigment (0,851**); az összes klorofill mutatja a legnagyobb pozitív és szignifikáns korrelációt az összes pigmenttel (0,984**).
A klorofill korrelációs együttható változók közötti kapcsolatok hőtérképe. # Y tengelyek: 1- a csatorna, 2- b csatorna, 3 – a/b arány, 4 csatorna. Összesen, 5-karotinoidok, 6-pigmentek. # X tengelyek: A-a csatorna, B-b csatorna, C – a/b arány, D-a csatorna. Teljes tartalom, E-karotinoidok, F – pigmentek hozama.
A törpe sövényvirág egy népszerű szobanövény világszerte, amelynek növekedése és fejlődése jelenleg nagy figyelmet kap. A növényi növekedésszabályozók használata jelentős különbségeket eredményezett, minden kezelés növelte a növények magasságát a kontrollhoz képest. Bár a növénymagasságot általában genetikailag szabályozzák, a kutatások azt mutatják, hogy a növényi növekedésszabályozók alkalmazása növelheti vagy csökkentheti a növények magasságát. A gibberellinsavval + 200 mg/l benzil-adeninnel kezelt növények magassága és leveleinek száma volt a legmagasabb, elérve a 109 cm-t, illetve a 38,25-öt. A korábbi tanulmányokkal (SalehiSardoei et al.52) és a Spathiphyllum23-mal összhangban a gibberellinsav kezelésnek tulajdonítható hasonló növénymagasság-növekedést figyeltek meg cserepes körömvirágoknál, fehér liliomoknál21, sásliliomoknál22, a sásliliomoknál, az agarfa és a békeliliomoknál.
A gibberellinsav (GA) fontos szerepet játszik a növények különféle fiziológiai folyamataiban. Serkenti a sejtosztódást, a sejtek megnyúlását, a szár megnyúlását és a méret növekedését24. A GA sejtosztódást és megnyúlást indukál a hajtáscsúcsokban és a merisztémákban25. A levélváltozások közé tartozik a szár vastagságának csökkenése, a kisebb levélméret és az élénkebb zöld szín26. Gátló vagy stimuláló faktorokat alkalmazó vizsgálatok kimutatták, hogy a belső forrásból származó kalciumionok másodlagos hírvivőként működnek a gibberellin jelátviteli útvonalban a cirok pártában27. A HA növeli a növény hosszát azáltal, hogy serkenti a sejtfal relaxációját okozó enzimek, például az XET vagy XTH, az expanzinok és a PME28 szintézisét. Ez a sejtek megnagyobbodását okozza, ahogy a sejtfal ellazul és a víz bejut a sejtbe29. A GA7, GA3 és GA4 alkalmazása növelheti a szár megnyúlását30,31. A gibberellinsav szármegnyúlást okoz a törpe növényekben, a rozettás növényekben pedig késlelteti a levélnövekedést és az internódium megnyúlását32. A reproduktív szakasz előtt azonban a szár hossza az eredeti magasságának 4-5-szörösére nő33. A GA bioszintézisének folyamatát növényekben a 9. ábra foglalja össze.
A GA-bioszintézis növényekben és az endogén bioaktív GA szintje, a növények (jobbra) és a GA-bioszintézis (balra) sematikus ábrázolása. A nyilak színkódolása megfelel a bioszintézis útvonal mentén feltüntetett HA-formának; a piros nyilak a növényi szervekben való lokalizáció miatt csökkent GC-szintet, a fekete nyilak pedig a megnövekedett GC-szintet jelzik. Számos növényben, például a rizsben és a görögdinnyében, a GA-tartalom magasabb a levél tövénél vagy alsó részén30. Ezenkívül egyes jelentések azt mutatják, hogy a bioaktív GA-tartalom csökken, ahogy a levelek megnyúlnak a tövüktől34. A gibberellinek pontos szintje ezekben az esetekben nem ismert.
A növényi növekedésszabályozók szintén jelentősen befolyásolják a levelek számát és területét. Az eredmények azt mutatták, hogy a növényi növekedésszabályozó koncentrációjának növelése a levélfelület és a levélszám jelentős növekedését eredményezte. A benzil-adeninről kimutatták, hogy növeli a kála levélprodukciót15. E vizsgálat eredményei szerint minden kezelés javította a levélfelületet és a levélszámot. A gibberellinsav + benzil-adenin volt a leghatékonyabb kezelés, és a legnagyobb levélszámot és levélfelületet eredményezte. A törpe sövényvirág beltéri termesztésekor a levelek számának észrevehető növekedése tapasztalható.
A GA3 kezelés növelte az internódium hosszát a benzil-adeninhez (BA) vagy a hormonkezelés nélküli kezeléshez képest. Ez az eredmény logikus, tekintettel a GA növekedést elősegítő szerepére7. A szárnövekedés is hasonló eredményeket mutatott. A gibberellinsav növelte a szár hosszát, de csökkentette az átmérőjét. A BA és a GA3 kombinált alkalmazása azonban jelentősen növelte a szár hosszát. Ez a növekedés nagyobb volt a BA-val vagy a hormon nélkül kezelt növényekhez képest. Bár a gibberellinsav és a citokininek (CK) általában elősegítik a növények növekedését, egyes esetekben ellentétes hatást gyakorolnak a különböző folyamatokra35. Például negatív kölcsönhatást figyeltek meg a hipokotil hosszának növekedésében a GA-val és BA-val kezelt növényekben36. Másrészt a BA jelentősen növelte a gyökértérfogatot (1. táblázat). Az exogén BA okozta megnövekedett gyökértérfogatról számos növénynél beszámoltak (pl. Dendrobium és Orchid fajok)37,38.
Minden hormonális kezelés növelte az új levelek számát. A levélfelület és a szárhossz természetes növekedése a kombinált kezelések révén kereskedelmi szempontból kívánatos. Az új levelek száma a vegetatív növekedés fontos mutatója. Az exogén hormonok alkalmazását nem alkalmazták a Liriodendron tulipifera kereskedelmi termesztésében. A GA és a CK növekedésserkentő hatása azonban kiegyensúlyozottan alkalmazva új ismereteket nyújthat a növény termesztésének javításában. Figyelemre méltó, hogy a BA + GA3 kezelés szinergikus hatása magasabb volt, mint a GA vagy a BA önmagában történő alkalmazásának. A gibberellinsav növeli az új levelek számát. Ahogy az új levelek fejlődnek, az új levelek számának növelése korlátozhatja a levélnövekedést39. A GA-ról kimutatták, hogy javítja a szacharóz szállítását a lerakódásokból a forrásszervekbe40,41. Ezenkívül a GA évelő növényekre történő exogén alkalmazása elősegítheti a vegetatív szervek, például a levelek és a gyökerek növekedését, ezáltal megakadályozva a vegetatív növekedésről a reproduktív növekedésre való átmenetet42.
A GA növényi szárazanyag-tartalom növelésére gyakorolt hatása a fotoszintézis növekedésével magyarázható, amely a levélfelület növekedésének köszönhető. A GA-ról kimutatták, hogy a kukorica levélfelületének növekedését okozza. Az eredmények azt mutatták, hogy a BA-koncentráció 200 mg/l-re való növelése növelheti a másodlagos ágak hosszát és számát, valamint a gyökér térfogatát. A gibberellinsav befolyásolja a sejtfolyamatokat, például serkenti a sejtosztódást és a sejtnyúlást, ezáltal javítva a vegetatív növekedést. Ezenkívül a HA a keményítő cukorrá hidrolizálásával kitágítja a sejtfalat, ezáltal csökkentve a sejt vízpotenciálját, ami víz bejutását okozza a sejtbe, és végső soron a sejtek megnyúlásához vezet.
Közzététel ideje: 2024. június 11.