Herbicid rezisztencia

A herbicidrezisztencia egy gyomnövény biotípusának öröklött képességére utal, hogy túléljen egy olyan herbicid alkalmazást, amelyre az eredeti populáció érzékeny volt. A biotípus egy olyan növénycsoport egy fajon belül, amely biológiai tulajdonságokkal (például egy bizonyos gyomirtó szerrel szembeni rezisztencia) rendelkezik, amelyek nem jellemzőek a populáció egészére. A gyomirtószer-rezisztencia potenciálisan nagyon komoly probléma, amellyel az észak-karolinai termelők szembesülnek. Világszerte több mint 100 biotípusú gyomnövényről ismert, hogy rezisztens egy vagy több gyakran használt gyomirtó szerrel szemben. Észak-Karolinában jelenleg létezik egy dinitroanilin herbicidekkel szemben rezisztens libafű (Prowl, Sonalan és Treflan), egy MSMA-val és DSMA-val szemben rezisztens csigafű, valamint egy Hoelon-rezisztens egynyári perje. Egészen a közelmúltig kevés aggodalomra ad okot a gyomirtószer-rezisztencia kialakulása Észak-Karolinában. Bár három olyan fajunk van, amelyek biotípusai rezisztensek bizonyos gyomirtó szerekkel szemben, ezeknek a biotípusoknak az előfordulása könnyen megmagyarázható a monokultúrában történő termesztéssel. A vetésforgóban gazdálkodó termelőknek nem kellett aggódniuk az ellenállás miatt. A helyzet azonban megváltozott az elmúlt években, mivel több, azonos hatásmechanizmusú gyomirtó szer kifejlesztése és elterjedése miatt alakult ki. A hatásmechanizmus arra a specifikus folyamatra utal, amelynek során a gyomirtó elpusztítja a fogékony növényt.

Az azonos hatásmechanizmusú gyomirtó szerek ma már több, vetésforgóban termeszthető kultúrnövényen alkalmazhatók. Különösen aggasztóak azok a gyomirtó szerek, amelyek gátolják az ALS enzimrendszert. A leggyakrabban használt gyomirtóink közül több ALS-gátló. Ezen túlmenően a következő 5 éven belül várhatóan bejegyeztetésre kerülő új gyomirtó szerek közül sok ALS-gátló. Az ALS-gátlók csoportjaként számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek hajlamossá teszik őket a növényi rezisztencia kialakulására. A gyomirtó szereket egyszerűen azért használják a növénytermesztésben, mert hatékonyabbak vagy gazdaságosabbak, mint a gyomirtás egyéb módjai. Ha rezisztencia alakul ki egy adott herbiciddel vagy gyomirtó-családdal szemben, előfordulhat, hogy nem léteznek megfelelő alternatív gyomirtó szerek. Például jelenleg nincs alternatív gyomirtó szer a Hoelon-rezisztens perje irtására. Ezért a gyomirtó szereket védendő erőforrásnak kell tekinteni. A gyomirtó szereket úgy kell használnunk, hogy az megakadályozza a rezisztencia kialakulását. Az ellenállás kialakulásának megértése elengedhetetlen az ellenállás elkerülésének megértéséhez. A herbicidrezisztencia kialakulásának két előfeltétele van. Először is, a rezisztenciát biztosító génekkel rendelkező egyedi gyomnövényeknek jelen kell lenniük a natív populációban. Másodszor, egy olyan gyomirtó szer széleskörű használatából eredő szelekciós nyomást kell gyakorolni, amelyre ezek a ritka egyedek rezisztensek. A rezisztens egyedek, ha jelen vannak, a teljes populáció nagyon alacsony százalékát teszik ki. A rezisztens egyedek általában 1:100 000 és 1:100 millió közötti gyakorisággal vannak jelen. Ha ugyanazt vagy azonos hatásmechanizmusú gyomirtó szereket folyamatosan használjuk, a fogékony egyedek elpusztulnak, de a rezisztens egyedek sértetlenek és magot termelnek. Ha a szelekciós nyomás több generáción keresztül is fennáll, a rezisztens biotípus végső soron a populáció nagy százalékát teszi ki. Ekkor már nem lehet elfogadható gyomirtást elérni az adott herbiciddel vagy gyomirtó szerekkel. A herbicidrezisztencia kialakulását elkerülő kezelési stratégia egyetlen legfontosabb eleme a különböző hatásmechanizmusú gyomirtó szerek forgatása. Ne alkalmazzon a 15. táblázatban szereplő magas kockázatú kategóriájú gyomirtó szereket két egymást követő növénykultúrára. Hasonlóképpen, ne alkalmazzon kettőnél több ilyen magas kockázatú gyomirtó szert ugyanazon a növényen. Ne alkalmazzon közepes kockázatú gyomirtó szereket kettőnél több egymást követő növényre. Az alacsony kockázatú kategóriába tartozó gyomirtó szereket akkor kell választani, amikor a jelenlévő gyomok komplexét irtják. A tartálykeverékeket vagy a különböző hatásmechanizmusú gyomirtó szerek egymást követő alkalmazását gyakran a rezisztencia-kezelési stratégia összetevőiként emlegetik. Ha a tartálykeverék összetevőit vagy a szekvenciális alkalmazásokat bölcsen választják meg, ez a stratégia nagyon hasznos lehet az ellenállás kialakulásának késleltetésében. Sajnos a tankkeverékkel vagy a szekvenciális alkalmazásokkal szemben támasztott követelmények közül sok nem teljesül az általánosan használt keverékeknél. A rezisztencia kialakulásának leghatékonyabb megakadályozása érdekében mindkét szekvenciálisan vagy tartálykeverékben használt gyomirtó szernek azonos hatásspektrummal és hasonló perzisztenciával kell rendelkeznie. Amennyire lehetséges, integrálja a nem vegyszeres védekezési gyakorlatokat, például a termesztést a gyomirtó programba. Vezessen jó nyilvántartást a gyomirtó szerek használatáról minden területen a jövőbeni hivatkozások érdekében. Herbicidrezisztens gyomok kimutatása. A gyomirtás kudarcainak túlnyomó többsége nem a herbicidrezisztencia következménye. Mielőtt feltételezné, hogy a gyomirtó szer alkalmazását túlélő gyomok rezisztensek, szüntesse meg a rossz védekezés minden egyéb lehetséges okát. A gyomirtás sikertelenségének lehetséges okai közé tartoznak például a helytelen kijuttatás (például nem megfelelő arány, rossz fedés, rossz bedolgozás vagy adjuváns hiánya); kedvezőtlen időjárási viszonyok a jó gyomirtó tevékenységhez; a gyomirtó szerek kijuttatásának nem megfelelő időzítése (különösen a posztemergens gyomirtó szerek kijuttatása, miután a gyomok túl nagyok a jó védekezéshez); és a rövid maradványú gyomirtó szer kijuttatása után felbukkanó gyomok.

Ha a rossz védekezés minden egyéb lehetséges okát kiküszöbölték, a következők gyomirtó szer-rezisztens biotípus jelenlétére utalhatnak:

(1) a gyomirtó szerrel általában irtott összes faj egy kivételével jól védekezett;

(2) a szóban forgó faj egészséges növényei az elpusztított fajhoz tartozó növények között vannak;

(3) a nem szabályozott faj általában nagyon érzékeny a szóban forgó gyomirtó szerre;

(4) a területen a szóban forgó gyomirtó szert vagy az azonos hatásmechanizmusú gyomirtó szereket széles körben használták. Ha rezisztencia gyanúja merül fel, azonnal hagyja abba a szóban forgó gyomirtó és más, azonos hatásmechanizmusú gyomirtó szerek használatát. Alternatív védekezési stratégiákkal kapcsolatos tanácsért forduljon megyei kiterjesztési szolgálatához és a vegyipari vállalat képviselőjéhez. Kövessen egy intenzív programot, amely eltérő hatásmechanizmusú gyomirtó szerekre és nem vegyszeres védekezési gyakorlatokra támaszkodik, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a gyommagtermelést. Kerülje el a gyomnövények más területekre való szétterítését. Gondosan tervezze meg a későbbi növények gyomirtási programját.