A zsigeri leishmaniasis (VL), amelyet az indiai szubkontinensen kala-azar néven ismernek, a Leishmania zászlós protozoon által okozott parazita betegség, amely azonnali kezelés hiányában halálos is lehet. A homoklégy Phlebotomus argentipes a VL egyetlen igazolt vektora Délkelet-Ázsiában, ahol szintetikus rovarirtó szer, a beltéri maradék permetezés (IRS) ellen védekezik. A DDT alkalmazása a VL elleni védekezési programokban rezisztencia kialakulását eredményezte a homoklegyekben, így a DDT-t az alfa-cipermetrin rovarirtó szerrel váltották fel. Az alfa-cipermetrin azonban a DDT-hez hasonlóan működik, így a homoklegyek rezisztenciájának kockázata megnő az e rovarirtó szerrel való ismételt expozíció okozta stressz hatására. Ebben a vizsgálatban a vadon élő szúnyogok és F1 utódaik fogékonyságát mértük fel a CDC palackos bioassay segítségével.
Az indiai Bihar tartomány Muzaffarpur kerületének 10 falujából gyűjtöttünk szúnyogokat. Nyolc falu továbbra is nagy teljesítményt használtcipermetrinbeltéri permetezéshez egy falu felhagyott a nagy hatásfokú cipermetrin beltéri permetezéssel való használatával, egy falu pedig soha nem használt nagy hatásfokú cipermetrint beltéri permetezéshez. Az összegyűjtött szúnyogokat előre meghatározott diagnosztikai dózisnak tették ki meghatározott ideig (3 μg/ml 40 percig), és a leütési arányt és a mortalitást 24 órával az expozíció után rögzítették.
A vadon élő szúnyogok elpusztulási aránya 91,19% és 99,47% között mozgott, az F1-es generációké pedig 91,70% és 98,89% között mozgott. Huszonnégy órával az expozíció után a vadon élő szúnyogok mortalitása 89,34% és 98,93% között, az F1-es generációjuké pedig 90,16% és 98,33% között mozgott.
E vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a P. argentipesben rezisztencia alakulhat ki, ami azt jelzi, hogy folyamatos monitorozásra és éberségre van szükség a kontroll fenntartása érdekében, miután a felszámolást elérték.
A zsigeri leishmaniasis (VL), amelyet az indiai szubkontinensen kala-azar néven ismernek, egy parazita betegség, amelyet a Leishmania zászlós protozoon okoz, és fertőzött nőstény homoki legyek (Diptera: Myrmecophaga) harapásán keresztül terjed. A homoki legyek a VL egyetlen megerősített vektora Délkelet-Ázsiában. India közel áll a VL megszüntetésének céljának eléréséhez. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a felszámolást követően alacsony előfordulási arányt tartsunk fenn, kritikus fontosságú a vektorpopuláció csökkentése a lehetséges átvitel megelőzése érdekében.
Délkelet-Ázsiában a szúnyoggyérítést beltéri maradék permetezéssel (IRS) végzik szintetikus rovarölő szerekkel. Az ezüstlábak titkos nyugalmi viselkedése alkalmassá teszi a beltéri maradékpermetezéssel végzett rovarirtó elleni védekezésre [1]. A diklór-difenil-triklór-etán (DDT) beltéri visszamaradó permetezése az indiai Nemzeti Malária-ellenőrzési Program keretében jelentős tovagyűrűző hatást gyakorolt a szúnyogpopulációk visszaszorítására, és jelentősen csökkentette a VL-esetek számát [2]. Ez a nem tervezett VL-szabályozás arra késztette az indiai VL-felszámolási programot, hogy a beltéri maradék permetezést alkalmazza az ezüstláb elleni védekezés elsődleges módszereként. 2005-ben India, Banglades és Nepál kormánya egyetértési nyilatkozatot írt alá azzal a céllal, hogy 2015-re felszámolják a VL-t [3]. A felszámolási erőfeszítések, amelyek a vektorok elleni védekezést, valamint az emberi esetek gyors diagnosztizálását és kezelését foglalták magukban, arra irányultak, hogy 2015-re a konszolidációs szakaszba lépjenek, ezt a célt ezt követően 2017-re, majd 2020-ra módosították.[4] Az elhanyagolt trópusi betegségek felszámolását célzó új globális ütemterv tartalmazza a VL 2030-ig történő felszámolását.[5]
Ahogy India a BCVD felszámolását követő szakaszába lép, feltétlenül biztosítani kell, hogy ne alakuljon ki jelentős rezisztencia a béta-cipermetrinnel szemben. A rezisztencia oka, hogy mind a DDT, mind a cipermetrin hatásmechanizmusa azonos, nevezetesen a VGSC fehérjét célozzák[21]. Így a homoklegyek rezisztencia kialakulásának kockázatát növelheti a rendkívül erős cipermetrin rendszeres expozíciója által okozott stressz. Ezért elengedhetetlen az ezzel a rovarirtó szerrel szemben ellenálló potenciális homoklégypopulációk monitorozása és azonosítása. Ebben az összefüggésben a tanulmány célja a vadon élő homoklegyek fogékonysági állapotának monitorozása volt a Chaubey és munkatársai által meghatározott diagnosztikai dózisok és expozíciós időtartamok segítségével. [20] az indiai Bihar Muzaffarpur körzetében található különböző falvakból származó P. argentipes-t tanulmányozta, ahol folyamatosan cipermetrinnel kezelt beltéri permetezőrendszereket használtak (folyamatos IPS falvak). A cipermetrinnel kezelt beltéri permetezőrendszereket felhagyó falvakból származó vadon élő P. argentipes fogékonysági állapotát (korábbi IPS falvak) és azokat, amelyek soha nem használtak cipermetrinnel kezelt beltéri permetezőrendszereket (nem IPS falvak), összehasonlították a CDC palackos bioassay segítségével.
A vizsgálathoz tíz falut választottak ki (1. ábra; 1. táblázat), amelyek közül nyolcban fordult elő folyamatos beltéri szintetikus piretroid (hipermetrin; folyamatos hipermetrin falvakként jelölve) permetezés, és VL-es esetek (legalább egy eset) fordultak elő az elmúlt 3 évben. A vizsgálatban szereplő fennmaradó két falu közül az egyik falut, amely nem alkalmazta a béta-cipermetrin beltéri permetezését (nem beltéri permetező falu), a másik falut, ahol időszakos beltéri permetezést végeztek béta-cipermetrinnel (szakaszos beltéri permetező falu/korábbi beltéri permetező falu) választották kontrollfalunak. E falvak kiválasztása az egészségügyi osztállyal és a beltéri permetezési csapattal való koordináción, valamint a beltéri permetezési mikro cselekvési terv érvényesítésén alapult Muzaffarpur körzetben.
Muzaffarpur körzet földrajzi térképe, amely a vizsgálatba bevont falvak elhelyezkedését mutatja (1-10). Tanulmányi helyszínek: 1, Manifulkaha; 2, Ramdas Majhauli; 3, Madhubani; 4, Anandpur Haruni; 5, Pandey; 6, Hirapur; 7, Madhopur Hazari; 8, Hamidpur; 9, Noonfara; 10, Simara. A térkép QGIS szoftverrel (3.30.3-as verzió) és Open Assessment Shapefile segítségével készült.
Az expozíciós kísérletekhez a palackokat Chaubey és munkatársai módszerei szerint készítettük el. [20] és Denlinger et al. [22]. Röviden összefoglalva, egy nappal a kísérlet előtt 500 ml-es üvegpalackokat készítettünk, és a palackok belső falát bevontuk a feltüntetett rovarirtó szerrel (az α-cipermetrin diagnosztikai dózisa 3 μg/ml volt), az inszekticid acetonos oldatával (2,0 ml) a palackok aljára, falára és kupakjára. Ezután minden palackot mechanikus hengeren szárítottunk 30 percig. Ezalatt lassan csavarja le a kupakot, hogy az aceton elpárologjon. 30 perces szárítás után vegye le a kupakot, és forgassa el az üveget, amíg az összes aceton el nem párolog. A palackokat ezután nyitva hagytuk egy éjszakán át száradni. Minden ismételt teszthez egy kontrollként használt palackot vontunk be 2,0 ml acetonnal. Az összes palackot újra felhasználtuk a kísérlet során, miután megfelelő tisztítást végeztünk a Denlinger és munkatársai által leírt eljárás szerint. és az Egészségügyi Világszervezet [22, 23].
A rovarölő szer elkészítését követő napon 30-40 vadon fogott szúnyogot (kiéhezett nőstényt) távolítottak el a ketrecekből fiolákban, és finoman fújtak be minden fiolába. Körülbelül ugyanannyi legyet használtunk minden egyes rovarirtószerrel bevont palackhoz, beleértve a kontrollt is. Ismételje meg ezt legalább öt-hat alkalommal minden faluban. A rovarirtó szerrel való érintkezés után 40 perccel feljegyeztük a leütött legyek számát. Valamennyi legyet mechanikus aspirátorral befogtunk, finom hálóval borított pint kartondobozokba helyeztük, és külön inkubátorba helyeztük, ugyanolyan páratartalom és hőmérséklet mellett, ugyanazzal a táplálékforrással (30%-os cukoroldatba áztatott vattagolyókkal), mint a kezeletlen telepeket. A mortalitást 24 órával a rovarirtó szerrel való érintkezés után regisztráltuk. Minden szúnyogot kimetszettek és megvizsgáltak a faj azonosságának megerősítése érdekében. Ugyanezt az eljárást végezték el az F1-es utódlegyekkel is. A leütési és halálozási arányokat 24 órával az expozíció után rögzítették. Ha a kontroll edényekben a mortalitás 5% alatti volt, a replikátumokban nem végeztünk mortalitási korrekciót. Ha a kontrollpalackban a mortalitás ≥ 5% és ≤ 20% volt, az adott ismétlés tesztpalackjaiban lévő mortalitást Abbott képletével korrigáltuk. Ha a kontrollcsoport mortalitása meghaladta a 20%-ot, a teljes tesztcsoportot eldobtuk [24, 25, 26].
A vadon fogott P. argentipes szúnyogok átlagos mortalitása. A hibasávok az átlag standard hibáit jelentik. A két piros vízszintes vonal metszéspontja a grafikonnal (90%, illetve 98% mortalitás) jelzi azt a mortalitási ablakot, amelyben rezisztencia alakulhat ki.[25]
A vadon fogott P. argentipes F1 utódainak átlagos mortalitása. A hibasávok az átlag standard hibáit jelentik. A két piros vízszintes vonal által metszett görbék (90% és 98% mortalitás) azt a mortalitási tartományt jelentik, amelyen belül rezisztencia alakulhat ki[25].
A kontroll/nem IRS faluban (Manifulkaha) élő szúnyogok rendkívül érzékenyek a rovarölő szerekre. A vadon fogott szúnyogok átlagos mortalitása (±SE) 24 órával a leütés és az expozíció után 99,47 ± 0,52%, illetve 98,93 ± 0,65%, az F1 utódok átlagos mortalitása pedig 98,89 ± 1,11% és 98,1,3 s% volt.
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az ezüstlábú homoklegyek rezisztenciát alakíthatnak ki a szintetikus piretroid (SP) α-cipermetrinnel szemben azokban a falvakban, ahol a piretroid (SP) α-cipermetrint rutinszerűen használták. Ezzel szemben az IRS/ellenőrzési program által nem érintett falvakból gyűjtött ezüstlábú homoklegyek nagyon érzékenyek. A vadon élő homoki legyek populációinak érzékenységének monitorozása fontos az alkalmazott rovarölő szerek hatékonyságának nyomon követése szempontjából, mivel ezek az információk segíthetnek a rovarirtó-rezisztencia kezelésében. A bihari endémiás területekről származó homoklegyek magas szintű DDT-rezisztenciáját rendszeresen jelentették az IRS-től származó, ezt a rovarirtót használó történelmi szelekciós nyomás miatt [1].
Azt találtuk, hogy a P. argentipes nagyon érzékeny a piretroidokra, és az Indiában, Bangladesben és Nepálban végzett terepkísérletek kimutatták, hogy az IRS nagy entomológiai hatékonyságot mutatott, ha cipermetrinnel vagy deltametrinnel kombinálva alkalmazták [19, 26, 27, 28, 29]. Nemrég Roy et al. [18] arról számolt be, hogy a P. argentipes rezisztenciát fejlesztett ki a piretroidokkal szemben Nepálban. Terepi fogékonysági vizsgálatunk kimutatta, hogy a nem IRS-nek kitett falvakból gyűjtött ezüstlábú homoklegyek nagyon fogékonyak voltak, de az időszakos/korábbi IRS-falvakból és folyamatos IRS-falvakból gyűjtött legyek (a mortalitás 90% és 97% között mozgott, kivéve az Anandpur-Haruniból származó homoklegyeket, amelyek 89,34%-os halálozási arány valószínű 24% volt). [25]. Ennek a rezisztenciának a kialakulásának egyik lehetséges oka a beltéri rutinpermetezés (IRS) és az esetalapú helyi permetezési programok által kifejtett nyomás, amelyek standard eljárások a kala-azar-járványok kezelésére endémiás területeken/tömbökben/falvakban (Standard Operation Procedure for Outbreak Investigation and Management [30]. Ennek a tanulmánynak az eredményei sajnos rendkívül hatékony jelzéseket adnak a korai nyomásgyakorlással szemben a történelmi fejlődés ellen. Az erre a régióra vonatkozó, a CDC palackos bioassay segítségével kapott érzékenységi adatok nem állnak rendelkezésre összehasonlítás céljából a P. argentipes érzékenységét WHO-val impregnált papír használatával. A homoki legyek ritkábban repülnek, mint a szúnyogok, és több időt töltenek érintkezésben a szubsztrátummal a biológiai vizsgálat során [23].
Nepál VL endemikus területein 1992 óta használnak szintetikus piretroidokat, felváltva az alfa-cipermetrin és a lambda-cihalotrin nevű SP-kkel a lepkeszúnyogok irtására [31], a deltametrint pedig Bangladesben is alkalmazzák 2012 óta [32]. Fenotípusos rezisztenciát észleltek az ezüstlábú lepkeszúnyogok vadon élő populációiban azokon a területeken, ahol már régóta használnak szintetikus piretroidokat [18, 33, 34]. Az indiai lepkeszúnyog vadon élő populációiban egy nem szinonim mutációt (L1014F) észleltek, amelyet a DDT-vel szembeni rezisztenciával hoztak összefüggésbe, ami arra utal, hogy a piretroidrezisztencia molekuláris szinten alakul ki, mivel mind a DDT, mind a piretroid (alfa-cipermetrin) ugyanazt a gént célozza meg a rovarok idegrendszerében [17, 34]. Ezért a cipermetrin érzékenységének szisztematikus értékelése és a szúnyogrezisztencia monitorozása elengedhetetlen a mentesítési és a mentesítés utáni időszakban.
A vizsgálat lehetséges korlátja, hogy a CDC fiola biológiai vizsgálatát használtuk az érzékenység mérésére, de minden összehasonlítás a WHO bioassay kit segítségével végzett korábbi vizsgálatok eredményeit használta. A két biológiai vizsgálat eredményei nem feltétlenül hasonlíthatók össze közvetlenül, mivel a CDC fiola bioassay a diagnosztikai időszak végén méri a leütést, míg a WHO kit bioassay az expozíció után 24 vagy 72 órával méri a mortalitást (utóbbi a lassan ható vegyületek esetében) [35]. Egy másik lehetséges korlát az IRS-falvak száma ebben a tanulmányban, összehasonlítva egy nem IRS-vel és egy nem IRS/korábbi IRS-faluval. Nem feltételezhetjük, hogy az egyik járás egyes falvaiban megfigyelt szúnyogvektor-érzékenységi szint reprezentatív a többi bihari falva és járás érzékenységi szintjére. Amint India a leukémia vírus poszteliminációs szakaszába lép, feltétlenül meg kell akadályozni a rezisztencia jelentős kialakulását. A különböző körzetekből, blokkokból és földrajzi területekből származó homoklégypopulációk rezisztenciájának gyors monitorozása szükséges. Az ebben a tanulmányban bemutatott adatok előzetesek, és ellenőrizni kell őket az Egészségügyi Világszervezet [35] által közzétett azonosítási koncentrációkkal, hogy pontosabb képet kapjunk a P. argentipes fogékonysági állapotáról ezeken a területeken, mielőtt módosítanák a vektorkontroll programokat az alacsony homoklégypopuláció fenntartása és a leukémia vírus eliminációja érdekében.
A P. argentipes szúnyog, a leukózis vírus vektora, a rendkívül hatékony cipermetrinnel szembeni rezisztencia korai jeleit mutathatja. A P. argentipes vadon élő populációiban az inszekticidekkel szembeni rezisztencia rendszeres monitorozása szükséges a vektor-ellenőrzési beavatkozások epidemiológiai hatásának fenntartásához. A különböző hatásmódú rovarirtó szerek rotációja és/vagy az új rovarirtó szerek értékelése és regisztrálása szükséges és ajánlott a rovarirtó-rezisztencia kezelésére és a leukózisvírus eliminációjának támogatására Indiában.
Feladás időpontja: 2025.02.17