Melyikfitohormonokkulcsszerepet játszanak az aszálykezelésben? Hogyan alkalmazkodnak a fitohormonok a környezeti változásokhoz? A Trends in Plant Science folyóiratban megjelent tanulmány újraértelmezi és osztályozza a növényvilágban eddig felfedezett 10 fitohormon-osztály funkcióit. Ezek a molekulák létfontosságú szerepet játszanak a növényekben, és széles körben használják őket a mezőgazdaságban herbicidként, biostimulánsként, valamint a gyümölcs- és zöldségtermesztésben.
A tanulmány azt is feltárja, hogy melyikfitohormonokkulcsfontosságúak a változó környezeti feltételekhez (vízhiány, árvizek stb.) való alkalmazkodásban és a növények túlélésének biztosításában az egyre szélsőségesebb környezetben. A tanulmány szerzője Sergi Munne-Bosch, a Barcelonai Egyetem Biológiai Karának és Biodiverzitási Intézetének (IRBio) professzora, valamint az Antioxidánsok a Mezőgazdasági Biotechnológiában Integrált Kutatócsoport vezetője.
„Amióta Fritz W. Went 1927-ben felfedezte az auxint, mint sejtosztódási faktort, a fitohormonok terén elért tudományos áttörések forradalmasították a növénybiológiát és a mezőgazdasági technológiát” – mondta Munne-Bosch, az evolúcióbiológia, ökológia és környezettudományok professzora.
A fitohormon hierarchia kulcsfontosságú szerepe ellenére a kísérleti kutatások ezen a területen még nem értek el jelentős előrelépést. Az auxinok, citokininek és gibberellinek kulcsszerepet játszanak a növények növekedésében és fejlődésében, és a szerzők által javasolt hormonhierarchia szerint elsődleges szabályozóknak tekintendők.
A második szintenabszcizinsav (ABA), az etilén, a szalicilátok és a jázmonsav segítenek szabályozni a növények optimális válaszát a változó környezeti feltételekre, és kulcsfontosságú tényezők a stresszválaszok meghatározásában. „Az etilén és az abszcizinsav különösen fontos a vízstressz idején. Az abszcizinsav felelős a gázcsere szabályozó pórusai (a levelekben található apró pórusok) záródásáért, valamint a vízstresszre és a kiszáradásra adott egyéb válaszokért. Egyes növények nagyon hatékony vízfelhasználásra képesek, nagyrészt az abszcizinsav szabályozó szerepének köszönhetően” – mondja Munne-Bosch. A brasszinoszteroidok, a peptidhormonok és a sztrigolaktonok alkotják a hormonok harmadik szintjét, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a növények számára, hogy optimálisan reagáljanak a különböző körülményekre.
Továbbá néhány fitohormon-jelölt molekula még nem felel meg teljes mértékben az összes követelménynek, és még mindig a végső azonosításra vár. „A melatonin és a γ-aminovajsav (GABA) két jó példa. A melatonin megfelel az összes követelménynek, de receptorának azonosítása még korai szakaszban van (jelenleg a PMTR1 receptort csak az Arabidopsis thaliana-ban találták meg). A közeljövőben azonban a tudományos közösség konszenzusra juthat, és megerősítheti fitohormonként.”
„Ami a GABA-t illeti, növényekben még nem fedeztek fel receptorokat. A GABA az ioncsatornákat szabályozza, de furcsa, hogy nem ismert neurotranszmitter vagy állati hormon a növényekben” – jegyezte meg a szakértő.
A jövőben, tekintve, hogy a fitohormoncsoportok nemcsak az alapbiológiában nagy tudományos jelentőséggel bírnak, hanem jelentős jelentőséggel bírnak a mezőgazdaság és a növényi biotechnológia területén is, szükséges a fitohormoncsoportokkal kapcsolatos ismereteink bővítése.
„Kulcsfontosságú a még mindig kevéssé ismert fitohormonok, például a sztrigolaktonok, a brasszinoszteroidok és a peptidhormonok tanulmányozása. Több kutatásra van szükség a hormonális kölcsönhatások terén, ami egy kevéssé ismert terület, valamint az olyan molekulák esetében, amelyeket még nem soroltak fitohormonok közé, mint például a melatonin és a gamma-aminovajsav (GABA)” – vonta le a következtetést Sergi Munne-Bosch. Forrás: Munne-Bosch, S. Phytohormones:
Közzététel ideje: 2025. november 13.