Az Aedes aegypti számos arbovírus (például dengue-láz, chikungunya és Zika) elsődleges vektora, amelyek gyakori emberi betegségek kitörését okozzák a trópusi és szubtrópusi régiókban. Ezeknek a járványoknak a kezelése a vektorkontrollra támaszkodik, gyakran felnőtt nőstény szúnyogokat célzó rovarölő permetek formájában. Az optimális hatékonysághoz szükséges területi lefedettség és permetezési gyakoriság azonban nem tisztázott. Ebben a tanulmányban leírjuk az ultrakis térfogatú (ULV) piretroid rovarirtó szerekkel történő beltéri permetezés hatását a háztartási Aedes aegypti szúnyogpopulációkra.
Eredményeink azt mutatják, hogy az Aedes aegypti háztartáson belüli csökkenése elsősorban az ugyanazon háztartáson belüli permetezésnek tudható be, és nincs további hatása a szomszédos háztartásokban történő permetezésnek. A permetezés hatékonyságát az utolsó permetezés óta eltelt idő alapján kell mérni, mivel nem találtunk kumulatív hatást az egymást követő permetezéseknél. Modellünk alapján úgy becsüljük, hogy a permetezés hatékonysága körülbelül 28 nappal a permetezés után 50%-kal csökken.
Az Aedes aegypti abundanciájának egy háztartáson belüli csökkenését elsősorban az adott háztartásban történt utolsó permetezés óta eltelt napok száma határozta meg, kiemelve a permetezési fedettség fontosságát a fokozottan veszélyeztetett területeken, a permetezési gyakoriság a helyi vírusátviteli dinamikától függ.
Ebben a tanulmányban a perui Amazonas régióban lévő Iquitos városában, Iquitos városában, ismételt, ismételt ultrakis mennyiségű beltéri piretroid permetezés során végzett két nagy terepi kísérlet adatait használtuk fel, hogy megbecsüljük az ultrakis mennyiségű permetezés hatását a háztartáson belüli minden egyes aedes aegypti szúnyogpopulációra, amely túlterjed egy háztartás határain. Korábbi kutatások az ultrakis mennyiségû kezelések hatását becsülték meg az alapján, hogy a háztartások egy nagyobb beavatkozási területen belül vagy kívül voltak. Ebben a tanulmányban arra törekszünk, hogy az egyes háztartások finomabb szintjén lebontsuk a kezelési hatásokat, hogy megértsük a háztartáson belüli kezelések relatív hozzájárulását a szomszédos háztartásokban végzett kezelésekhez képest. Idővel megbecsültük az ismételt permetezés kumulatív hatását a legutóbbi permetezéshez képest az Aedes aegypti csökkentésére a baromfiházakban, hogy megértsük a szükséges permetezés gyakoriságát, és felmérjük a permetezés hatékonyságának időbeli csökkenését. Ez az elemzés segíthet a vektorvezérlési stratégiák kidolgozásában, és információkat szolgáltathat a modellek paraméterezéséhez, hogy megjósolhassák azok hatékonyságát.
Az érdeklődésre számot tartó eredményt a háztartásonként i és t időnként begyűjtött felnőtt Aedes aegypti összlétszámaként határozzuk meg, amelyet többszintű Bayes-i keretrendszerben modelleznek negatív binomiális eloszlással, hogy figyelembe vegyék a túlzott diszperziót, különösen mivel nagyszámú nulla Aedes aegypti imágót gyűjtöttek össze. Tekintettel a két tanulmány helyének és kísérleti terveinek különbségeire, az összes jelölt modellt az S-2013, illetve az L-2014 adatkészlethez illesztettük. A jelölt modelleket az általános forma szerint dolgozzák ki:
a a jelölt változók bármelyikét képviseli, amelyek a permetezés hatását mérik a háztartás i-re t időpontban, az alábbiak szerint.
b a jelölt változók bármelyikét képviseli, amelyek a permetezés hatását mérik az i háztartás körüli szomszédokra t időpontban, az alábbiak szerint.
Egy egyszerű b-statisztikát teszteltünk úgy, hogy kiszámítottuk, hogy egy gyűrűn belül, az i-től adott távolságra lévő háztartások hány permetezésre kerültek a t előtti héten.
ahol h az r gyűrűben lévő háztartások száma, r pedig a gyűrű és az i háztartás közötti távolság. A gyűrűk közötti távolság hozzárendelése a következő tényezők alapján történik:
Relatív modell, amely alkalmas a háztartáson belüli idősúlyozott permetezési funkciókhoz. A vastagabb piros vonal a legjobban illeszkedő modellt jelöli, a legvastagabb vonal a legjobban illeszkedő modellt, a többi vastag vonal pedig azokat a modelleket, amelyek WAIC-értéke nem különbözik jelentősen a legjobban illeszkedő modell WAIC-értékétől. A BA bomlási függvényt az utolsó permetezés óta eltelt napok számára alkalmazzuk, amelyek a két kísérlet átlagos WAIC-rangsora alapján az öt legjobban illeszkedő modell között szerepelnek.
A modell becslése szerint a permetezés hatékonysága 50%-kal csökkent körülbelül 28 nappal a permetezés után, míg az Aedes aegypti populációi körülbelül 50-60 nappal a permetezés után szinte teljesen helyreálltak.
Ebben a tanulmányban leírjuk a beltéri ultrakis térfogatú piretrin permetezés hatását a beltéri Aedes aegypti populációkra az otthonhoz időben és térben időben és térben előforduló permetezési eseményekkel kapcsolatban. Az Aedes aegypti populációira gyakorolt permetezési hatások időtartamának és területi kiterjedésének jobb megértése segít meghatározni az optimális célokat a területi lefedettséghez és a permetezés gyakoriságához, amely a vektorkontroll-beavatkozások során szükséges, és alapot ad a különböző lehetséges vektor-szabályozási stratégiák összehasonlításához. információ. Eredményeink azt mutatják, hogy a háztartáson belüli Aedes aegypti populáció csökkenése az egyetlen háztartáson belüli permetezésnek köszönhető, és nincs további hatása a szomszédos területek háztartásai által végzett permetezésnek. A permetezés hatása a beltéri Aedes aegypti populációra elsősorban az utolsó permetezés óta eltelt időtől függ, és 60 nap alatt fokozatosan csökken. Nem figyeltek meg további csökkenést az Aedes aegypti populációban a többszörös háztartáson belüli permetezés kumulatív hatása miatt. Összességében az Aedes aegypti populációja csökkent. Az Aedes aegypti szúnyogok száma egy háztartásban főként attól függ, hogy mennyi idő telt el az adott háztartásban történt utolsó permetezés óta.
Vizsgálatunk fontos korlátja, hogy nem ellenőriztük a begyűjtött kifejlett Aedes aegypti szúnyogok életkorát. E kísérletek korábbi elemzései [14] azt mutatták, hogy az L-2014 permetezési zónában a kifejlett nőstények életkor szerinti megoszlása fiatalabb volt (növekedett a nem született nőstények aránya), mint a pufferzónában. Így, bár a környező háztartások permetezési eseményeinek további magyarázó szerepét nem találtuk az Aedes aegypti abundanciájára egy adott háztartásban, nem lehetünk biztosak abban, hogy nincs regionális hatás az Aedes aegypti populációdinamikájára azokon a területeken, ahol a permetezési események gyakran előfordulnak.
Vizsgálatunk további korlátai közé tartozik, hogy nem tudták figyelembe venni az Egészségügyi Minisztérium sürgősségi permetezését, amely körülbelül 2 hónappal az L-2014 kísérleti permetezése előtt történt, mivel nem áll rendelkezésre részletes információ a helyszínről és az időzítésről. Korábbi elemzések kimutatták, hogy ezek a permetezések hasonló hatást fejtettek ki az egész vizsgálati területen, és az Aedes aegypti sűrűségének közös alapszintjét alkották; valójában mire a kísérleti permetezés elkezdődött, az Aedes aegypti populációi elkezdtek helyreállni. Ezen túlmenően, a két kísérleti időszak közötti eredmények különbsége a vizsgálati terv eltéréseiből és az Aedes aegypti cipermetrinre való eltérő érzékenységéből adódhat, mivel az S-2013 érzékenyebb, mint az L-2014.
Végül eredményeink azt mutatják, hogy a beltéri permetezés hatása arra a háztartásra korlátozódott, ahol permetezés történt, és a szomszédos háztartásokban végzett permetezés nem csökkentette tovább az Aedes aegypti populációit. A kifejlett Aedes aegypti szúnyogok a házak közelében vagy belsejében maradhatnak, 10 méteren belül összegyűlnek, és átlagosan 106 méter távolságot tesznek meg. Így előfordulhat, hogy egy ház körüli terület permetezése nem lesz nagy hatással az Aedes aegypti populációra abban a házban. Ez alátámasztja azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint a házon kívüli vagy a ház körüli permetezésnek nincs hatása. Mindazonáltal, amint fentebb említettük, lehetnek regionális hatások az Aedes aegypti populációdinamikájára, és modellünket nem ilyen hatások kimutatására terveztük.
Eredményeink összességében rávilágítanak annak fontosságára, hogy a járvány kitörése során minden olyan háztartást elérjünk, ahol nagyobb a fertőzés kockázata, mivel azok a háztartások, amelyekben a közelmúltban nem permeteztek, nem támaszkodhatnak a közeli beavatkozásokra vagy akár többszöri korábbi beavatkozásokra a jelenlegi szúnyogpopuláció csökkentésében. Mivel néhány ház megközelíthetetlen volt, a kezdeti permetezési erőfeszítések mindig részleges lefedést eredményeztek. Az elmulasztott háztartások ismételt látogatása növelheti a lefedettséget, de a megtérülés minden próbálkozással csökken, és a háztartásonkénti költség nő. A vektorkontroll programokat ezért javítani kell azáltal, hogy olyan területeket céloznak meg, ahol nagyobb a dengue-láz terjedésének kockázata. A dengue-láz terjedése térben és időben heterogén, és a magas kockázatú területek helyi értékelése, beleértve a demográfiai, környezeti és társadalmi feltételeket, iránymutatást ad a vektorok elleni védekezésre irányuló célzott erőfeszítésekben. Más célzott stratégiák, például a beltéri maradék permetezés és az érintkezés nyomon követése kombinálása a múltban hatékonyak voltak, és bizonyos esetekben sikeresek is lehetnek. A matematikai modellek segíthetnek az optimális vektorvezérlési stratégiák kiválasztásában is, hogy csökkentsék az átvitelt minden helyi környezetben anélkül, hogy költséges és logisztikailag bonyolult terepi kísérletekre lenne szükség. Eredményeink részletes paraméterezést adnak az ultrakis térfogatú beltéri permetezés térbeli és időbeli hatásairól, ami megalapozhatja a jövőbeni mechanikus modellezési erőfeszítéseket.
Feladás időpontja: 2025. január 13