Az Aedes aegypti számos arbovírus (például a dengue-láz, a chikungunya-láz és a Zika-láz) elsődleges vektora, amelyek gyakori emberi betegségkitöréseket okoznak trópusi és szubtrópusi régiókban. Ezen járványok kezelése a vektorok ellenőrzésén alapul, gyakran a kifejlett nőstény szúnyogokat célzó rovarirtó permetezés formájában. Azonban az optimális hatékonysághoz szükséges permetezés térbeli lefedettsége és gyakorisága nem egyértelmű. Ebben a tanulmányban az ultra kis térfogatú (ULV) piretroid rovarirtó szerekkel történő beltéri permetezés hatását ismertetjük a háztartási Aedes aegypti szúnyogpopulációkra.
Eredményeink azt mutatják, hogy az Aedes aegypti háztartáson belüli állománycsökkenését elsősorban az ugyanazon háztartáson belüli permetezés okozza, a szomszédos háztartásokban végzett permetezésnek nincs további hatása. A permetezés hatékonyságát az utolsó permetezés óta eltelt idő alapján kell mérni, mivel nem találtunk kumulatív hatást az egymást követő permetezésekből. Modellünk alapján becsléseink szerint a permetezés hatékonysága a permetezés után körülbelül 28 nappal 50%-kal csökken.
Az Aedes aegypti fajok háztartáson belüli mennyiségének csökkenését elsősorban az adott háztartásban történt utolsó permetezés óta eltelt napok száma határozta meg, ami kiemeli a permetezési lefedettség fontosságát a magas kockázatú területeken, ahol a permetezés gyakorisága a helyi vírusterjedés dinamikájától függ.
Ebben a tanulmányban két nagyszabású, ismételt, ultra-alacsony térfogatú, beltéri pirethroid permetezést vizsgáló terepi vizsgálat adatait használtuk fel Iquitos városában, a perui Amazonas régióban, hogy megbecsüljük az ultra-alacsony térfogatú permetezés hatását az egyes Aedes aegypti szúnyogpopulációkra egy háztartáson belül, az egyes háztartások határain túlra is kiterjedve. Korábbi kutatások már becsülték meg az ultra-alacsony térfogatú kezelések hatását attól függően, hogy a háztartások egy nagyobb beavatkozási területen belül vagy kívül tartózkodtak-e. Ebben a tanulmányban célunk a kezelések hatásainak finomabb bontása az egyes háztartások szintjén, hogy megértsük a házon belüli kezelések relatív hozzájárulását a szomszédos háztartásokban végzett kezelésekhez képest. Idővel becsültük meg az ismételt permetezés kumulatív hatását a legutóbbi permetezéssel összehasonlítva a baromfiólakban az Aedes aegypti számának csökkenésére, hogy megértsük a szükséges permetezés gyakoriságát, és felmérjük a permetezés hatékonyságának időbeli csökkenését. Ez az elemzés segíthet a vektorok elleni védekezési stratégiák kidolgozásában, és információkat szolgáltathat a modellek paraméterezéséhez a hatékonyságuk előrejelzésére.
Az érdekes kimenetelt az i háztartásonként és t időpillanatban gyűjtött felnőtt Aedes aegypti teljes számában definiáljuk, amelyet egy többszintű Bayes-keretrendszerben modellezünk, negatív binomiális eloszlást használva a túlzott szóródás figyelembevételére, különösen mivel nagyszámú null Aedes aegypti felnőttet gyűjtöttünk. Tekintettel a két tanulmány közötti helyszínbeli és kísérleti tervekbeli különbségekre, az összes jelöltmodellt az S-2013, illetve az L-2014 adatkészletekhez illesztettük. A jelöltmodelleket az általános forma szerint fejlesztettük ki:
Az „a” egy olyan jelöltváltozó-készlet bármelyikét jelöli, amely a permetezés i háztartásra gyakorolt hatását méri a t időpontban, az alábbiakban leírtak szerint.
A b egy olyan jelöltváltozó halmazának bármelyikét jelöli, amely a permetezésnek az i háztartás körüli szomszédokra gyakorolt hatását méri a t időpontban, az alábbiakban leírtak szerint.
Egy egyszerű b-statisztikát teszteltünk úgy, hogy kiszámítottuk az i háztartástól adott távolságra lévő gyűrűn belüli háztartások arányát, amelyeket a t előtti héten permeteztek.
ahol h az r gyűrűben lévő háztartások száma, r pedig a gyűrű és az i háztartás közötti távolság. A gyűrűk közötti távolságot a következő tényezők alapján határozzák meg:
Relatív modellillesztés idővel súlyozott, háztartáson belüli permetezési expozíciós függvényekhez. A vastagabb piros vonal a legjobban illeszkedő modellt jelöli, a legvastagabb vonal a legjobban illeszkedő modellt, a többi vastag vonal pedig azokat a modelleket jelöli, amelyek WAIC-értéke nem különbözik szignifikánsan a legjobban illeszkedő modell WAIC-értékétől. A BA bomlási függvényt az utolsó permetezés óta eltelt napok számára alkalmazzuk, amelyek a két kísérlet átlagos WAIC-rangsora alapján az öt legjobban illeszkedő modellben vannak.
A modell becslése szerint a permetezés hatékonysága a permetezést követő körülbelül 28. napon 50%-kal csökkent, míg az Aedes aegypti populációk a permetezést követő körülbelül 50-60. napon szinte teljesen regenerálódtak.
Ebben a tanulmányban a beltéri, ultra-kis mennyiségű piretrines permetezés beltéri Aedes aegypti populációkra gyakorolt hatását írjuk le, az otthonhoz időben és térben közel bekövetkező permetezési események összefüggésében. A permetezés Aedes aegypti populációkra gyakorolt hatásának időtartamának és térbeli kiterjedésének jobb megértése segít azonosítani az optimális célpontokat a vektorok elleni védekezési beavatkozások során szükséges permetezés térbeli lefedettségére és gyakoriságára vonatkozóan, és alapot nyújt a különböző lehetséges vektor-ellenőrzési stratégiák összehasonlításához. információ. Eredményeink azt mutatják, hogy a háztartáson belüli Aedes aegypti populáció csökkenése az egyetlen háztartáson belüli permetezésnek köszönhető, a szomszédos területeken élő háztartások permetezésének nincs további hatása. A permetezés beltéri Aedes aegypti populációkra gyakorolt hatása elsősorban az utolsó permetezés óta eltelt időtől függ, és 60 nap alatt fokozatosan csökken. Az Aedes aegypti populációk további csökkenését nem figyelték meg a többszörös, háztartáson belüli permetezési események kumulatív hatása miatt. Összességében az Aedes aegypti populáció csökkent. Az Aedes aegypti szúnyogok száma egy háztartásban főként attól függ, hogy mennyi idő telt el az adott háztartásban az utolsó permetezés óta.
Tanulmányunk egyik fontos korlátja, hogy nem kontrolláltuk a begyűjtött kifejlett Aedes aegypti szúnyogok életkorát. Ezen kísérletek korábbi elemzései [14] azt mutatták, hogy a kifejlett nőstények életkor szerinti megoszlása az L-2014 permetezési zónában a pufferzónához képest fiatalabbnak bizonyult (a soha el nem ellett nőstények aránya megnőtt). Így, bár nem találtunk további magyarázó szerepet a környező háztartásokban történt permetezéseknek az Aedes aegypti egyedszámára vonatkozóan egy adott háztartásban, nem lehetünk biztosak abban, hogy nincsenek regionális hatások az Aedes aegypti populációdinamikájára azokon a területeken, ahol gyakran előfordulnak permetezési események.
Tanulmányunk további korlátai közé tartozik, hogy nem tudjuk figyelembe venni az Egészségügyi Minisztérium általi sürgősségi permetezést, amely körülbelül 2 hónappal az L-2014 kísérleti permetezése előtt történt, mivel hiányoznak a helyszínre és az időzítésre vonatkozó részletes információk. Korábbi elemzések kimutatták, hogy ezek a permetezések hasonló hatást gyakoroltak a teljes vizsgálati területen, és az Aedes aegypti sűrűségének közös alapszintjét képezték; valójában a kísérleti permetezés megkezdésekor az Aedes aegypti populációk már elkezdtek regenerálódni. Továbbá a két kísérleti időszak közötti eredménykülönbség a vizsgálat felépítésének különbségeinek és az Aedes aegypti cipermetrinre való eltérő érzékenységének tudható be, mivel az S-2013 érzékenyebb, mint az L-2014.
Végül, eredményeink azt mutatják, hogy a beltéri permetezés hatásai arra a háztartásra korlátozódtak, ahol a permetezés történt, és a szomszédos háztartásokban a permetezés nem csökkentette tovább az Aedes aegypti populációt. A kifejlett Aedes aegypti szúnyogok a házak közelében vagy azokban maradhatnak, 10 méteren belül összegyűlhetnek és átlagosan 106 méter távolságot tehetnek meg. Így a ház körüli terület permetezése valószínűleg nincs nagy hatással az adott házban élő Aedes aegypti populációra. Ez alátámasztja a korábbi megállapításokat, miszerint a házon kívüli vagy körüli permetezésnek nincs hatása. Azonban, ahogy fentebb említettük, regionális hatások lehetnek az Aedes aegypti populációdinamikájára, és modellünket nem az ilyen hatások kimutatására tervezték.
Összefoglalva, eredményeink rávilágítanak annak fontosságára, hogy járvány esetén minden olyan háztartást elérjünk, amelynél nagyobb a fertőzés terjedésének kockázata, mivel azok a háztartások, amelyeket a közelmúltban nem permeteztek, nem támaszkodhatnak a közeli beavatkozásokra vagy akár több korábbi beavatkozásra a jelenlegi szúnyogpopuláció csökkentése érdekében. Mivel egyes házak megközelíthetetlenek voltak, a kezdeti permetezési erőfeszítések mindig részleges lefedettséget eredményeztek. A kihagyott háztartások ismételt látogatásai növelhetik a lefedettséget, de a megtérülés minden egyes próbálkozási körrel csökken, és a háztartásonkénti költség növekszik. Ezért a vektorok elleni védekezési programokat fejleszteni kell azáltal, hogy azokat a területeket célozzák meg, ahol a dengue-láz átvitelének kockázata nagyobb. A dengue-láz átvitele térben és időben heterogén, és a magas kockázatú területek helyi értékelésének, beleértve a demográfiai, környezeti és társadalmi feltételeket, irányítania kell a célzott vektor-ellenőrzési erőfeszítéseket. Más célzott stratégiák, mint például a beltéri maradék permetezés kombinálása a kontaktkövetéssel, a múltban hatékonyak voltak, és bizonyos körülmények között sikeresek lehetnek. A matematikai modellek segíthetnek az optimális vektor-ellenőrzési stratégiák kiválasztásában is, amelyek csökkentik az átvitelt minden egyes helyi környezetben anélkül, hogy drága és logisztikailag összetett terepi kísérletekre lenne szükség. Eredményeink részletes paraméterezést nyújtanak az ultra kis mennyiségű beltéri permetezés térbeli és időbeli hatásairól, ami tájékoztatást nyújthat a jövőbeli mechanisztikus modellezési erőfeszítésekhez.
Közzététel ideje: 2025. január 13.