Munsell kutatása a „természetes ellenségekre” összpontosít: olyan rovarokra, mint a zengőlegyek, katicabogarak, fátyolkák és parazita darazsak. Ezek a fajok fontos szövetségesei a gazdálkodóknak, mivel gyakori növényi kártevőkkel, például levéltetvekkel táplálkoznak. Az évtizedekig tartó mezőgazdasági intenzívebbé válás azonban a monokultúrák széles körű elterjedéséhez vezetett, ami a kulcsfontosságú erőforrások, például a nektár, a pollen, az élőhely és a változatos zsákmány szűkösségéhez vagy akár teljes hiányához vezetett.
„Gyakran azt gondoljuk, hogykártevőirtás„valamit meg kell vásárolnunk vagy használnunk, de a természet már biztosított egy nagyon hatékony megoldást – feltéve, hogy megteremtjük hozzá a megfelelő feltételeket” – mondta Mansell.
Munsell hangsúlyozza, hogy ezeknek a hasznos rovaroknak az év különböző időszakaiban eltérő erőforrásokra van szükségük, és egyetlen élőhely sem képes kielégíteni minden igényüket. Ehelyett több élőhely kombinációjára támaszkodnak – ezt az elvet táji komplementaritásnak nevezik.
Mansell azt mondta: „Úgy képzelhetjük el, mint a hasznos rovarokat, amelyek egész évben svédasztalos kínálatot kínálnak. Amikor az erőforrások bőségesek, a természetes ellenségek túlélhetik, szaporodhatnak és szabályozhatják a kártevők populációját. Amikor ezek az erőforrások hirtelen eltűnnek, az egész rendszer összeomlik.”
Az európai mezőgazdaságban egyre inkább alkalmazzák a virágsávokat, de hatékonyságuk nem egyforma. A virágsávok keskeny, mesterségesen ültetett virágos növényekből álló sávok a mezőgazdasági területek szélén, amelyek célja egy félig természetes élőhely létrehozása, amely a hasznos rovarokat támogatja. Mancier 75 tanulmányának áttekintése azonban azt mutatja, hogy sok virágsáv hatástalan egyszerűen a megfelelő virágfajták hiánya vagy a nem megfelelő virágzási idő miatt. A kifejezetten a rovarok természetes ellenségeinek támogatására tervezett virágsávok sokkal jobb eredményeket mutatnak.
„Nem elég csak néhány „virágos növényt” ültetni, és a véletlenre bízni a dolgokat” – mondta. „A növényfajok megválasztása kulcsfontosságú, különösen az olyan rovarok esetében, mint a zengőlegyek, amelyek csak bizonyos virágfajtákat tudnak hasznosítani.”
A mezőgazdasági tájakban található különböző élőhelyek közötti kölcsönhatások jobb megértése érdekében Munsell egy továbbfejlesztett populációdinamikai modellt fejlesztett ki, amely zengőlegyeket és levéltetveket használt vizsgálati alanyként. Modellezési eredményei azt mutatják, hogy a fás élőhelyek különösen fontosak, mivel nektárt és táplálékforrásokat biztosítanak a vegetációs időszak elején és végén, amikor a terméshozamok alacsonyak.
Azt is kimutatta, hogy maguk a mezőgazdasági területek is fontos forrásai lehetnek a kártevők természetes ellenségeinek, megkérdőjelezve azt a régóta fennálló feltételezést, hogy csak a féltermészetes élőhelyek járulhatnak hozzá jelentősen a kártevők elleni védekezéshez.
Egy másik fontos szempont a folyamatos gazdálkodás szükségessége. A helytelenül megtervezett kaszálás vagy betakarítás hirtelen megfoszthatja a növényeket a kritikus erőforrásoktól, kritikus időpontokban megzavarva a ragadozó populációkat. A kaszálási idők módosítása vagy a terepmunka eltolása megelőzheti az erőforrás-eloszlás ilyen hirtelen zavarait.
Mansell azt mondta: „A gazdáknak nem kell teljesen átalakítaniuk a termőföldjeiket. A kis, időszerű változtatások – például a kaszálás néhány héttel történő elhalasztása – óriási hatással lehetnek a ragadozók túlélésére.”
Munsell kutatása tudományos útmutatást nyújt olyan tájak létrehozásához, amelyek elősegítik a kártevők természetes ellenségeinek túlélését és elszaporodását. A fás szárú növények, a gondosan megtervezett virágsávok és a kiegészítő növények integrálásával a gazdák fokozhatják a természetes kártevőirtást, csökkenthetik a növényvédő szerek használatától való függőséget és támogathatják a biológiai sokféleséget.
Mansell azt mondta: „A fenntartható mezőgazdaság nem a múltba való visszatérésről szól, hanem a modern ökológiai ismeretek felhasználásáról az intelligensebb gazdálkodás érdekében. Amikor olyan tájakat tervezünk, amelyek kielégítik a hasznos rovarok igényeit, rugalmas élelmiszerrendszereket hozunk létre a hosszú távú fejlődés érdekében.”
Laura Mansell: *A természetes ellenségek csodálatos élete: A táj kiegészítő jellegének szerepe a természetes kártevőirtásban*. Témavezető: Dr. ARM Janssen. Társtémavezetők: Dr. PKJ van Rijn és Dr. JA ten Brink.
Az Amszterdami Egyetem (UvA) sütiket használ a weboldal mérésére, optimalizálására és megfelelő működésének biztosítására. A sütiket harmadik féltől származó tartalmak megjelenítésére és marketing célokra is használjuk. Az „Elfogadom” gombra kattintva hozzájárul az összes süti használatához. Alternatív megoldásként választhatja az „Elutasítás” lehetőséget, ha csak a funkcionális és analitikai sütiket fogadja el. Beállításait bármikor módosíthatja a minden oldal alján található „Sütibeállítások” linkre kattintva. Kérjük, olvassa el az Amszterdami Egyetem Adatvédelmi Szabályzatát is.
Közzététel ideje: 2026. június 23.
